bel írta: ↑2023.03.01. 14:01
Szia,
Sword, ebben mennyi az igazsag?
Mas szoval, ha laktanyaban/hataron talalkozol egy hivatasos ormesterrel, akkor ki az eloljaro?
(Nyilvan a gyakorlatban megvan a kolcsonos tisztelet egymas irant, de formalisan az egyikotok a masik eloljaroja.)
Bel
Szia!
A
szolg. szabályzat alapján ha behívóparancsom van, és épp aktív vagyok (másként meg nem nagyon lehetek egyenruhában, egyes kivételes esetektől eltekintve, pl. kaptam engedélyt hadisírgondozni, de nem hívtak be egy napra fél óra kedvéért), akkor nincs tartalékos, meg nem tartalékos, és az őrmester kell tisztelegjen. Ez a való életben, a gyakorlatban....
.... is így kell működjön. Ugyanakkor az adott alakulat hivatásos elöljáróitól függ, hogy mennyire tartják fenn az alakiasságot. Nyilván nem attól lesz tekintélye egy tartalékos tisztnek, hogy tisztelegnek neki, és magam részéről csak a személyes hiúságom miatt ezen nem is pörögnék, ugyanakkor van olyan közeg, ahol példát kell mutatnunk, mert naív szemek ebből látják, hogy kellene ez működjön (pl. négy osztály kadét), ott igyekszünk figyelni erre, és az aktívak kis buksijába is elültettük a dolog fontosságának értelmét.
A ki kinek az elöljárója a rendfokozattól függetlenül változhat, ha a feladat, vagy a beosztott szakértelme ezt szükségessé teszi. Pl. kiképzési feladatnál a kiképző őrmester parancsol nekem, lövészetnél a lövészetvezető is parancsol nekem, ha közkatona, akkor is, meg mondjuk egy tűzszerész őrmesternek se mondanám, mit csináljon, max. tegye a dolgát legjobb tudása szerint, de onnantól az van, amit ő mond, tehát ha a pirosat kell elvágjuk, akkor mintha csak én mondtam volna (átadtam a parancsnokságot).
A kölcsönös tisztelet a tartalékos és az aktív állomány között tanulmányok témája lehetne, de sokat segíts a dolgon a közöl feladatvégrehajtás, amikoris kiderül a másikról, milyen ember.
Remélem, elég kimerítő választ adtam.