Petya357 írta: ↑2025.01.02. 09:51
Az átütés fő komponense mindig a sebesség. (Minél nagyobb, annál jobb) A második legfontosabb az átmérő (minél kisebb, annál jobb - ezért lövi át a.223 FMJ azt a platet, amit a 7,62x39 FMJ még éppen, hogy nem) .
Szia,
Nem ellentmondva, csak kiegeszitve, hogy hadi loszer eseten ennel osszetettebb a dolog:
-Az alap 7.62x39 loszer, amit acelmagvasnak neveznek, abban tompa lagyvas mag van hatul egy olomingben. Becsapodaskor az oloming lerepul, a vasmag pici impulcusa probalja meg a tompa hegy viszonylag nagy atmerojeben atszakitani a celt - sikerul is
2 mm homogen acelpancel eseteben, de ennel tobbnel mar jellemzoen nem.
-Az alap 5.56x45-os loszer valoban hegyes edzett acelmagot tartalmaz az elejen, mogotte olmot. Becsapodaskor az olom tolja hatulrol az ecelt, az impulzusuk osszeadodik, plusz a hegynek koszonhetoen egesz picike pontra osszpontosul eloszor ez az energia es impulzus. Ennek megfeleloen
6 mm homogen acelpancelt ut at, vagyis 3-szor annyit, mint az alap 7.62x39.
-Kicsit ellentmondva az eddigi logikanak, van regota panceltoro-gyujto loszer 7.62x39-es meretben,
8 mm homogen acelpancel atutessel, persze ebben elol hegyes edzett acelhegy van. Nem annyira reg ota (kb 30 eve
) elkeszult Magyarorszagon a kimondottan panceltoro 7.62x39-es loszer is, ennek
13 mm az atutes, igaz ebben a hegyes mag wolfram-karbidbol keszult .
A fentiek precizebben megfogalmazva,
Foldi Fenerc altal:
"A 7.62x39 mm-es kaliber...
a lövedék átütőképessége páncéllemezre nem jelentős (100m-en ~ 2 mm), ami a szerencsétlenül kialakított acélmagnak köszönhető
A lövedékmag kialakítása tipikusan világháborús eredmény, nem az átütőképesség növelését célozta, hanem a drága ólom kiváltását. A gyakorlatilag hengeresnek tekinthető (mindkét végén lapos) lágyacél mag egy óloming által oldalról és elölről körülfogva illeszkedik a lövedék köpenyébe. A becsapódáskor ez az óloming lecsúszik a lágyacél magról miközben mozgási energiájának csak egy igen csekély részét adja át annak. A lágyacél átütőképessége páncélon nem számottevő.
...
Az 5.45x39 mm-es kaliber...
az átütési jellemzői rendkívül rosszak. Köszönhető ez a lövedék (a 43M PSz lövedékével azonos konstrukciójú) acél magvas felépítésének. Hiába
magasabb majd 40%-kal a fajlagos energiasűrűsége, mint a 7.62 LPSz lövedéknek, átütőképessége mégis kisebb, főleg az elkonyuló lövedékorrnak
köszönhetően.
...
Az 5.56x45 mm-es kaliber...
a 223 Rem. kaliber jelzésű, 5.56 mm-es M193 jelű haditöltény 3.5 g tömegű, teljes köpenyes, ólom magvas, hegyes orrú, de tömzsi (18.8 mm) lövedéke
igen rossz külballisztikai jellemzőkkel rendelkezik. Kezdősebessége átlagosan mintegy 1000 m/s, torkolati energiája 1.75 kJ. Ezt az energiát a röppályán viszont gyorsan veszíti el. A lövedék a röppályán instabil, vékony faágak, aljnövényzet már eltéríti a lővonaltól. Normál légköri viszonyok
mellett is csak 2-300 m lőtávolságra alkalmas eredményes célzott egyes lövések leadására. A lövedék átütőképessége páncéllemezre méretéhez
képest jelentős (100 m-en kb. 4-5 mm), meghaladja a 7.62 mm-es 43 PSz lövedékét. A külballisztikai problémák kompenzálására dolgozták ki az
SS109 (5.56x45 NATO) jelű töltényt. Ennek 4.05 g-os teljes köpenyes acél/ólom magvas lövedéke jelentősen hosszabb az M193-énál (23 mm
hosszú, de ez sem csónak alakú). Kezdősebessége némiképp csökkent (980 m/s-ra), a tömeg és hossznövekedés miatt azonban lényegesen javultak a
külballisztikai jellemzők. A lövedék érzékenysége a röppályán érezhetően csökkent. A különleges mag kialakítás miatt páncéltörő képessége alig
marad el a 43M BZ lövedékétől.
A lövedék csúcsába, a köpeny alá egy kb. 4 mm-es magas edzett, hegyes acélkúpot sajtoltak, a teljes ólomtömeg e mögött található. Becsapódáskor ez az ólomtömeg, mint kalapács a szöget, üti át az acélkúpot a páncéllemezen, miközben a keletkezett lyukon az ólom is átfolyik és a túloldalon cseppekké összeállva - mint apró sörétszemek - okoz roncsolásos sérüléseket."