Karácsonyi és újévi jókívánságok

[gvass1]

Első JÓZAN hozzászólás az idén!

[parazstaposo]

swtdc2wrg8841.jpg (84.51 KiB) Megtekintve 7188 alkalommal

[TotoHU]

Akkor megnyitom az idei sort, akarom mondani sört.
Boldog karácsonyt mindenkinek, és mivel a halászlé / töltött káposzta készítés közben nem maradhat szomjas a szakács sem, így az egészségetekre iszom ezt a saját főzésű isteni finom 280 napja érlelt 10%-os belga apátsági tripelt!

[gvass1]

Boldog Karácsonyt!
Ugye senki nem felejtett el bekészíteni a szellőzőrendszerbe egy Beretta M92F-et, egy öngyújtót, egy HK MP5-öt, egy adóvevőt és egy 42-es férfi bakancsot?

[swordmanus]

Boldog Karácsonyt!
Ugye senki nem felejtett el bekészíteni a szellőzőrendszerbe egy Beretta M92F-et, egy öngyújtót, egy HK MP5-öt, egy adóvevőt és egy 42-es férfi bakancsot?

die hard edc szet karacsony.jpg

Boldog Karácsonyt! Nálam beindult az AK gyártás, AK-103 modellel.
https://photos.app.goo.gl/m6fLh8gjvWWqd93Y8

[Poresz]

Disznólesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes. Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál - AKI MINDIG ÍGY BESZÉL - a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik…

Mindenki tudja, hogy van egy szakállas öregember, aki mindenkinek kolbászt és belsőségeket ad Disznólesés éjjelén.

Vadkanapó a mondák szerint valamiféle rettenetes mészárszékben él a hegyekben, amit kolbászok és véres hurkák díszítenek, és szörnyű vörösre van festve.
A falusi legendák – vagy legalábbis azon környékek legendái, ahol a sertés a családi gazdaság szerves részét képezi – úgy tartják, Vadkanapó egy mitikus téli alak, aki Disznólesés éjjelén háztól házig galoppozik egy rögtönzött szánon, amelyet négy agyaras vadkan húz, és kolbászt, vagdalthúst, disznósajtot meg sonkát ajándékoz a jó gyerekeknek. Továbbá igen sokszor megmondja, hogy: "Ho-ho-hó!" A rossz gyerekek egy zsák véres csontot kapnak (az ilyen apró részletekből derül ki, hogy ez egy gyermekeknek szánt történet). Szólnak róla dalok is, melyekből kiderül, hogy szőr a subája, illetve zsír a szakálla.
Vadkanapó meséje állítólag egy helyi király történetéből ered, aki véletlenül – legalábbis állítása szerint – ellovagolt három nő háza előtt, és meghallotta, hogy sírnak, mert nincs mit az asztalra tenniük Télközép ünnepén. A király megsajnálta őket, és bedobott egy pár kolbászt az ablakon.*

* Amitől az egyik nő csúnya agyrázkódást szenvedett, de ezt nem szokták emlegetni. Kár lenne elrontani egy ilyen szép történetet.

* * *

"Abban az évben nagyszerűre sikerült a Barlang, mondta magában Krámli Éger. A személyzet nagyon keményen dolgozott. A Vadkanapó szánja önmagában is mestermű volt, a disznók pedig nagyon rózsaszínűre és életszerűre sikerültek.
A Barlang majdnem az egész alsó szintet elfoglalta. Az egyik manót megrótták, amiért a Varázslatos Csilingelő Vízesés mögött dohányzott, a Nemzetek felhúzható Babái pedig, amik azt jelenítették meg, hogy Mi Mind Szeretjük Egymást, egy kicsit akadoztak és nehézkesen mozogtak, de mindent egybevetve, mondta magának, ez a látvány Minden Gyermek Szívét Megmelengeti.
A gyermekek a szüleikkel álltak a sorban, és bagolypillantásokkal méregették az egészet. A pénz meg csak dőlt. Ó, hogy dőlt a pénz!
Hogy az alkalmazottak ne legyenek kitéve Kísértésnek, Krámli úr szerkesztett a bolt plafonjára egy drótsort. Minden szint közepén egy pénztáros ült egy kis fülkében. Az alkalmazottak elvették a pénzt a vevőktől, beletették egy kis gépcsillébe, majd elküldték a pénztárosnak, aki beletette a visszajárót, és visszazakatoltatta a kocsit. Így nem volt lehetőség a Kísértésre, és a kis járművek tűzijátékként rohantak ide-oda.
Krámli úr imádta a disznólesést. Végtére is, ez a Gyermekek ünnepe.
A hüvelykujját a mellényzsebébe dugta, és ragyogott.
– Minden jól megy, Bátur kisasszony?
– Igen, Krámli úr – felelte a pénztáros kisasszony jámboran.
– Remek, remek! – Krámli az érmék halmára pillantott. Egy élénk kis cikcakkos fény csattogott közöttük, majd földelte le magát a fémrácson.
Krámli úr pislogott egyet. Előtte szikrák pattogtak Bátur kisasszony fémkeretes szemüvegén. A Barlang látványa megváltozott. Krámli úrnak egy törtmásodpercre olyan sebességes érzése támadt, mintha hirtelen minden megtorpant volna. Ami nevetséges.
A négy papírmasé disznó felrobbant. Egy turcsi kartonorr pattant vissza Krámli úr fejéről. Azon a helyen, ahol korábban a kis malackák álltak, most ott verejtékezett és nyögdécselt…
Nos, Krámli feltételezte, hogy disznók lehetnek, mert a vízilovaknak nincsen hegyes fülük és karika az orrukban. De ezek a teremtmények hatalmasak voltak, szürkék, sörtések, és fanyar páraköd lebegett mindegyik felett.
És nem tűntek aranyosnak. Nem volt bennük semmi báj. Az egyik Krámli felé fordult, hogy megnézze magának a kicsi, vörös szemeivel, és nem mondta, hogy »ui«, amit a városban született és nevelkedett Krámli elvárt volna egy malactól.
Hanem azt mondta: – Ghnaaarrrwnnkh?
A szán is megváltozott. Krámli nagyon elégedett volt az eredeti szánnal. Azon kecses kis ezüstkacskaringók voltak. Személyesen felügyelte minden egyes pislákoló csillag felfestését. De ennél a legfényűzőbb részletet a csillogó szilánkok képezték a szán körül, ami úgy nézett ki, mintha durva fatönkökből épült volna két masszív talpra. Ősöreg benyomást keltett, és arcok voltak vésve a fájába; csúnya, nyers, vigyorgó arcok, amelyek eléggé elütöttek a környezettől.
Szülők kiabáltak és próbálták meg odébb húzni a gyerekeket, de nem sok sikerrel. A gyerekek úgy gravitáltak a szán felé, mint a legyek a mézhez.
Krámli úr hadonászva a rettenetes alkotmány felé rohant.
– Állj! Állj! – kiabálta. – Megijesztik a Gyermekeket!
Hallotta, hogy megszólal mögötte egy kisfiú: – Ennek agyarai is vannak! Klassz!
A húga azt mondta: – Hé, oda nézz, az ott pisil! – Hatalmas felhőnyi sárga pára emelkedett fel.
– Nézzétek, egészen a lépcsőig elfolyik! Aki nem tud úszni, kapaszkodjon a korlátba!
– Meg fognak enni titeket, ha rosszak voltatok, tudjátok – jegyezte meg egy kislány látható elégtétellel. – Szőröstül-bőröstül. Még a csontjaitokat is. Elropogtatják.
Egy másik, idősebb gyermeknek az volt a véleménye:
– Ne legyél ilyen gyerekes! Ezek nem igaziak. Csak hívtak egy varázslót, hogy mágiázza őket ide. Vagy gépek. Mindenki tudja, hogy nem iga…
Az egyik disznó odafordult, és ránézett. A fiú az anyja mögé bújt.
Krámli úr az arcán patakzó haragos könnyekkel átvágott az összegyűlt tömegen a Vadkanapó Barlangjához. Megragadott egy ijedt manót.
– Ugye ez az Egyentermetűségért Küzdő Mozgalom műve? – kérdezte. – Tönkre akarnak tenni! És a gyerekeknek is tönkreteszik! Nézze azokat a kedves babákat!
A manó habozott. A gyerekek az anyjuk folyamatos erőfeszítései ellenére a disznók köré gyűltek. Egy kislány egy narancsot adott az egyiknek.
De a Nemzetek Babái mozgó kiállítása egyértelműen bajban volt. A zenedoboz mögöttük a Milyen jó lenne, ha mindenkije lenne című dalt játszotta, de a bábukat mozgató karok kicsavarodtak, úgyhogy a kleccsi fiú ritmikusan ütögette az omniai lány fejét a szertartásos pálcájával, az agáti népviseletbe öltöztetett lány pedig egy kis llámnednimi druidát csapkodott fülön. A kisgyerekek kórusa részrehajlás nélkül biztatta őket.
– De, de a Barlangban még több baj van, Krámli úr! – kezdte a manó.
Egy piros-fehérbe öltözött alak tülekedett át a romokon, és nyomott egy álszakállat Krámli úr kezébe.
– Ennyi – jelentette ki a vadkanapóruhás öregember. – A narancsillatot és a nedves nadrágokat nem bánnám, de ez már azért sok!
Ezzel eltrappolt a sorban állókon át. Krámli hallotta, hogy hozzáteszi: – És még csak nem is csinálja jól!
Krámli úr keresztülnyomakodott a tömegen.
Valaki ott ült a nagy székben. Egy gyermek volt a térdén. Az alak… furcsán nézett ki. Egyértelműen vadkanapószerű jelmezt viselt, de Krámli úr szeme folyamatosan lecsúszott róla, nem bírt ráfókuszálni, elkalandozott, és megpróbálta a sarkába helyezni az illetőt. Olyan volt, mintha Krámli a saját fülét akarná megnézni.
– Mi folyik itt? Mi folyik itt? – követelt magyarázatot az üzletvezető.
Egy kéz ragadta meg a vállát határozottan. Krámli megfordult, és egy barlangi manó arcába pillantott. Az illető legalábbis barlangi manó ruhát viselt, bár egy kicsi félrecsúszva, mintha túl gyorsan kapkodta volna magára.
– Ki maga?
A manó kivette az ázott cigarettavéget a szájából, és rávigyorgott,
– Hívjon csak Nehéz Fiúnak! – felelte.
– Maga nem manó!
– Nem, én egy tündesuszter vagyok, uram. Krámli mögött egy hang azt mondta:
ÉS MIT SZERETNÉL DISZNÓLESÉSRE, KIS TERMETŰ EMBER?
Az üzletvezető elszörnyedve fordult meg.
Az előtt, akire csak úgy tudott gondolni, mint a trónbitorló Vadkanapóra, meghatározhatatlan nemű gyermek állt, aki legnagyobbrészt egy pomponos gyapjúsapkának tűnt.

Krámli úr tudta, hogy kell ennek lezajlania. Így: a gyermek mindig elnémul, és az őt kísérő anya előrehajol, elkapja a Vadkanapó tekintetét, majd nagyon célzatosan, azon a hangon, amit a gyermekek ellen összeesküvő felnőttek szoktak használni, azt mondja neki: – Egy Öltöztetős Pólyásbabát szeretnél, igaz, Dorina? És egy Olyan, Mint Anyué Főzőkészletet a kirakatból. És a Kivágható Konyhaberendezések könyvet. És mit mondunk ilyenkor?
A szégyenlős kisgyerek pedig azt dünnyögi: – …szönöm –, majd kap egy piros lufit vagy egy narancsot.
De ezúttal nem így zajlott le az egész.
MIÉRT LÓGNAK A KEZEID ZSINEGEKEN, GYERMEK?
A gyerek lenézett a kabátujja végéhez erősített himbálózó kesztyűkre. Felemelte őket, hogy megvizsgálja.
– Buzogányok – jelentette ki.
ÉRTEM. NAGYON PRAKTIKUS.
– Te igazi vad? – kérdezte a pomponos sapka.
SZERINTED?
A pomponos sapka elvigyorodott. – Láttam, hogy a malac pisil! – felelte, és a hangjában ott rejlett a célzás, hogy ezt nem nagyon tudja majd felülmúlni semmi az izgalmas dolgok közül, amit a pomponos sapka valaha látni fog.
Ó! ÖÖÖ… AKKOR JÓ.
– Jó nagy volt a…
MIT SZERETNÉL DISZNÓLESÉSRE? – kérdezte a Vadkanapó sebesen.
Az anyuka ismét vette a gazdasági végszót, és élénken közbevágott: – Ő egy…
A Vadkanapó türelmetlenül csettintett az ujjával. Az anya szája becsukódott.
A gyermek láthatóan megérezte, hogy ilyen esélye csak egyszer van az életben, és hadarni kezdett.
– Egy haccsereget szeretnék. És egy nagy kastélyt hegyes jészekkel – sorolta. – És egy kajdot.
HOGY MONDTAD? – kérdezett vissza a Vadkanapó.
– Egy nagy kardot? – helyesbített a gyerek némi gondolkodási szünet után.
PONTOSAN.
Nehéz Fiú megbökte a Vadkanapót.
– Meg kellene köszönniük önnek – jegyezte meg.
BIZTOS VAGY BENNE? AZ EMBEREK NEM SZOKTAK NEKEM MEGKÖSZÖNNI SEMMIT.
– Úgy értem, meg kellene köszönniük a Vadkanapónak – sziszegte Albert. – Aki maga. Igaz?
JA, IGEN, PERSZE, KHM. MEG KELLENE KÖSZÖNNÖD!
– …szőnöm.
ÉS LÉGY JÓ! EZ BENNE VAN AZ ALKUBAN,
– …gen.
AKKOR VAN EGY SZERZŐDÉSÜNK, A Vadkanapó belenyúlt a zsákjába és előhúzott:
~ egy nagyon nagy játék kastélyt, a helyesen értelmezett feltételek szerint csúcsos, kék, kúp alakú tetőkkel olyan tornyocskákon, amikbe királykisasszonyokat lehet zárni;
~ egy dobozt több száz különböző lovaggal és harcossal;
~ és egy kardot. Ami három könyöknél is hosszabb volt, és csillogott a pengéje.
Az anyuka mély levegőt vett.
– Ezt nem adhatja oda neki! – kiabálta. – Ez nem biztonságos!
EZ EGY KARD, magyarázta a Vadkanapó. AZOK NEM BIZTONSÁGOSAK.
– Ez csak egy gyerek! – kiabálta Krámli.
EBBŐL SOKAT TANULHAT.
– Mi lesz, ha megvágja magát?
AZ EGY FONTOS LECKE LESZ.

Hogfather (AdiFitri).jpg (76.71 KiB) Megtekintve 4646 alkalommal

Nehéz Fiú heves sugdolózásba kezdett.
TÉNYLEG? HÁT JÓ. GONDOLOM, EZZEL INKÁBB NE VITATKOZZAK.
A penge fává változott.
– És a többi holmit sem akarja! – jelentette ki Dorina anyukája, a korábbi állításokkal teljes ellentmondásban. – Ő egy kislány! És én amúgy sem engedhetek meg magamnak ilyen puccos holmikat!
AZT HITTEM, EZEKET TŐLEM KAPJA, mondta a Vadkanapó értetlen hangon.
– Tényleg? – kérdezte az anyuka.
– Tényleg? – kérdezte Krámli, aki elszörnyedve hallgatta a kijelentést. – Hát nem! Ez a mi árunk! Nem osztogathatja el! A disznólesés nem az ingyen osztogatásról szól! Úgy értem… igen, persze, persze, ajándékozunk dolgokat – helyesbített annak tudatában, hogy az emberek őt nézik –, de tudja, előtte meg kell őket venni, úgy értem… haha – nevetett idegesen, egyre jobban tudatára ébredve maga körül a furcsaságoknak, és Nehéz Fiú hórihorgasságának. – Mert ugye a játékokat nem kis manók készítik a Tengelyvidéken…
– Ez átkozottul igaz – jegyezte meg Nehéz Fiú tárgyilagosan. – Hülyeség lenne manók kezébe akár egy reszelőt adni, hacsak nem az a célja az embernek, hogy a homlokába véssék a monogramját.
– Úgy érti, ezek ingyen vannak? – kérdezte Dorina anyukája, aki nem hagyta magát eltéríteni a lényegtől.
Krámli úr tehetetlenül bámulta a játékokat. Határozottan nem az ő készletéből valók voltak.
Majd megpróbált szigorú pillantást vetni az új Vadkanapóra. Minden agysejtje azt mondta, hogy az egy kövér, vidám ember piros-fehér ruhában.
Nos… majdnem minden agysejtje. Néhány szikrázóbb darab azt súgta, hogy a szeme valami mást lát, de nem tudtak megegyezni benne, hogy micsodát. Volt pár, ami teljesen kikapcsolt.
A szavak a fogai között szöktek ki.
– Nagyon… úgy tűnik – mondta.

* * *

Krámli úr a nedves lépcsőkön ült, és zokogott. Nem tudott közelebb jutni a játékosztályhoz. Ahányszor csak megpróbálta, a tömeg felkapta a lábáról, és az emberáramlat kivetette a szélre.
Valaki azt mondta: – Az esti csúcs, ifiúr –, ő pedig komoran nézett fel a kicsi, ugyanakkor szokatlan formájú alakra, aki ilyetén módon szólította.
– Te is egy manó vagy? – kérdezte, miután magában kizárt minden más lehetőséget.
– Nem, uram. Ami azt illeti, nem vagyok manó, uram, hanem Göcsört káplár vagyok az őrségtől. Ez pedig Keresd városőr, uram. – A teremtmény ránézett a mancsában tartott papírra. – Maga Krámi úr?
– Krámli!
– Aha, tényleg. Maga küldött egy kifutót az őrséghez, mi pedig késedelem nélkül reagáltunk dicséretes sebességgel, uram – jelentette ki Göcsört káplár. – Annak ellenére, hogy disznólesés van, és rengeteg furcsa esemény megy végbe, és ami a legfontosabb, most folytatódik le a disznólesési murink. De semmi baj, mert Lavór, vagyis az itt megjelent Keresd városőr nem iszik, uram, mert tiltja a vallása, és bár én iszom, önként ajánlkoztam a feladatra, mert ez állampolgári kötelességem, – Göcsört tisztelgésben tört ki, vagy legalábbis valami olyasmiben, amit tisztelgésnek szánt. És nem tette hozzá, hogy: – És ha egy ilyen gazdag lókötőhöz száll ki az ember, mint maga, akkor a szóban forgó rendőri személynek jár egy-két üveg ünnepnek megfelelő ital, vagy a hála egyéb kézzelfogható jele –, mert ez kiderült már magából a beállásából is. Még a füle is célzatosan állt.
Sajnálatos módon Krámli úr pillanatnyilag nem volt empatikus kedvében. Felállt, és reszkető ujjával a lépcső teteje felé intett.
– Azt akarom, hogy menjen fel oda – jelentette ki –, és tartóztassa le őt!
– Kit tartóztassak le, uram? – kérdezte Göcsört káplár.
– A Vadkanapót!
– És mért, uram?
– Mert ott ül a Barlangjában, és ajándékokat osztogat!
Göcsört káplár elgondolkozott ezen,
– Ugye nem ivott az ünnep alkalmából, uram? – kérdezte reménykedve.
– Én nem iszom!
– Nagyon bölcsen teszi, uram! – szólalt meg Keresd városőr. – Az alkohol a lélek patinája. Osszoriás Második könyve, huszonnegyedik passzus.
– Ezt nem igazán tudom követni, uram – jegyezte meg Göcsört káplár értetlenül. – Azt hittem, a Vadkanapónak az a dolga, hogy ajándékokat osztogasson, nem? – Ezen Krámli úr kénytelen volt elgondolkozni. Egészen eddig nem igazán rendezte el a fejében a dolgokat, az alapvető idegesítő tényezőket leszámítva.
– Ez egy csaló! – jelentette ki. – Igen, így van! Beférkőzött ide!
– Tudja, én ezt mindig is sejtettem – felelte Göcsört. – Arra gondoltam, hogy mi van? A Vadkanapó minden évben két hetet töltene egy fabarlangban egy ankh-morporki boltban? Ráadásul a legforgalmasabb időszakában? Hahh! Nem valószínű! Úgy éreztem, valószínűleg csak egy vénember az, álszakállban.
– Úgy értem… ő nem a szokásos Vadkanapónk – próbálta Krámli biztosabb talajra visszaküzdeni magát. – Egyszerűen csak beférkőzött ide.
– Ó, egy másik csaló? Nem pedig az igazi csaló?
– Nos… igen… nem…
– És elkezdett ajándékokat osztogatni? – kérdezte Göcsört káplár.
– Ezt mondom! Ez biztosan bűntény, nem?
A káplár megdörzsölte az orrát.
– Nos, majdnem – adta meg magát, mert nem szeretett volna lemondani az ünnepi viszontszívességek lehetőségéről. Majd fény gyúlt a fejében. – A maga holmiját ajándékozgatja, uram?
– Nem! Nem, hanem amiket magával hozott!
– Á? Nos, ha a maga holmiját ajándékozgatná, akkor érteném a problémát. Az a bűntény biztos jele, ha a dolgoknak lába kél. Ha dolgok megjelennek, hááááát, ez már trükkösebb. Hacsak persze nem lábakról és karokról van szó. Az igazat megvallva, több jogalapunk lenne, ha a maga cuccát nyúlná le, uram.
– Ez egy üzlet – hatolt le végre Krámli úr a probléma gyökeréhez. – Mi nem ajándékozgatunk el árut. Hogyan várhatnánk, hogy vásároljanak tőlünk, ha valaki ajándékba adja a dolgokat? És most kérem, induljon, és távolítsa el innen!
– Tartóztassam le a Vadkanapót, erre gondol?
– Igen!
– Disznólesés éjjelén?
– Igen!
– A maga boltjában?
– Igen!
– A gyermekek előtt?
– I… – Krámli úr habozott. Elszörnyedésére rádöbbent, hogy Göcsört káplárnak, minden várakozása ellenére, igaza van. – Maga szerint az rosszul venné ki magát? – kérdezte.
– Nem igazán látom, hogy vehetné ki jól magát.
– Nem tudná titokban megtenni? – kérdezte.
– Á, nos, a titkosság, arra esetleg lenne lehetőség – felelte Göcsört káplár. A mondat a levegőben lógott, és a kezét maga elé nyújtotta.
– Nem leszek hálátlan – szólt végül Krámli úr.
– Bízza csak ránk! – nyugtatta meg a sikertől nagylelkűvé vált Göcsört káplár. – Maga csak hussanjon le az irodájába, és igyon meg egy pohár finom teát, amíg mi ezt elintézzük! Annyira hálás lesz érte…
Krámli egy komoly kételyeket tápláló férfi pillantását vetette rá, de azért eltántorgott.
Göcsört káplár összedörzsölte a tenyerét.
– Ahonnan maga jött, ott ugye nincs disznólesés, Lavór? – kérdezte, miközben felmásztak a lépcsőn az első emeletre. – Nézze meg ezt a szőnyeget, az ember azt hinné, egy disznó pisálta össze…
– Mi ezt Szent Osszoriás Ünnepének hívjuk – felelte Keresd, aki Omniából származott. – De ez nálunk nem a babonaságok és a léha kereskedelem ideje. Egyszerűen csak összegyűlnek a családok egy imára és egy böjti vacsorára.
– Mi, pulykára, csirkére meg ilyenek?
– Böjtire, Göcsört káplár. Nem eszünk semmit.
– Ja, jó. Nos, kinek a pap, kinek a papné. Maguk legalább nem arra ébrednek reggel, hogy a semmijük túl nagy a sütőbe. És ajándékozás sincs?
Gyorsan félreugrottak, ahogy két gyerek szökdécselt le mellettük a lépcsőn egy nagy játékhajót tartva maguk között.
– Néha illik új vallási röpiratokat cserélni, és persze a gyerekek általában megkapják Osszoriás könyvét – felelte Keresd városőr. – Időnként a képekkel díszített változatot – tette hozzá olyasvalaki óvatos modorában, aki bűnös élvezetekre tesz célzást.
Egy kislány ment el mellettük, a karjában egy nála is nagyobb plüssmackóval. Ami rózsaszín volt,
– Én mindig csak fürdősót kapok – panaszkodott Göcsört. – És fürdőszappant, habfürdőt, növényi szivacsokat és rengeteg fürdőholmit, elképzelni sem tudom, miért, mert szinte soha nem fürdők. Az ember azt hinné, egy idő után megértik a célzást, nem?
– Én visszataszítónak tartom – felelte Keresd városőr.
Az emeletet csőcselék töltötte meg.
– Huhh, azt nézze! Vadkanapó úr nekem soha nem hozott semmit gyerekkoromban – jegyezte meg Göcsört káplár, komoran szemlélve a gyerekeket. – Minden disznóleséskor türelmetlenül felakasztottam a harisnyámat. Soha nem történt semmi, kivéve, amikor az apám egyszer belehányt. – Levette a sisakját.
A káplár semmilyen értelemben nem volt hős, de ekkor úgy csillant meg a szeme, mint olyasvalakié, aki túl sok üres harisnyát látott, plusz egy túlságosan is telit és csöpögőset. Lelke rozsdás kis szervében egy var esett le valamelyik sebről.
– Bemegyek! – jelentette ki.

A Halál nagy meglepetésére azon kapta magát, hogy élvezi a munkát. Ezelőtt szinte soha senki nem örült, hogy látja.
A KÖVETKEZŐT! ÉS TÉGED HOGY HÍVNAK, KIS… – A Halál habozott, de gond nélkül folytatta: – SZEMÉLY?
– Göcsört Görcsi, Vadkanapó – felelte a kis káplár. Csak hallucinál, vagy a kelleténél tényleg sokkal csontosabb a térd, amin ül? – vitatkozott a feneke az agyával, de végül ráültek.
ÉS JÓ FI… JÓ TÖR… JÓ GNÓ… JÓ EGYÉN VOLTÁL?
Ekkor Görcsi hirtelen elveszítette az uralmát a nyelve felett. Az önálló életre kelve, rettenetes megszállottságtól hajtva azt nyögte ki:
– …gen.
A káplár az önuralma visszanyeréséért küzdött, miközben a hang folytatta:
SZÓVAL, GONDOLOM, A JÓ KISMA… JÓ KISEM… JÓ KISVALAMI MOST EGY AJÁNDÉKOT SZERETNE?
Aha, most elkaptalak, velem jössz, kis barátom, fogadok, hogy nem emlékszel a kamrára az öreg cipőfűző-készítő műhelyének a végében az Ódákó utcában, eh, arra a sok disznólesési reggelre egy kis lyukkal a világomban?
A szavak megindultak Görcsi torkában, de valami heves dolog felülírta őket, még mielőtt odaértek volna a hangképző szerveibe, és nagy meglepetésére ilyen formában jöttek ki:
– …gen.
VALAMI SZÉPET?
– …gen.
Görcsi tudatos akaraterejéből ekkorra szinte semmi nem maradt. A világ immár csak a mezítelen lelkéből és a Vadkanapóból állt, aki betöltötte az univerzumot.
ÉS UGYE PERSZE JÖVŐRE IS JÓ LESZEL?
A görcsiség maradék veleje azt akarta felelni: – Ööö, hogyan is határozná meg a »jóságot« pontosan, uram? Például olyankor, amikor van valami cucc, ami senkinek nem hiányozna? Vagy például ha egy barátom éppen járőrözik, ilyesmi, és kiderül, hogy egy boltos nyitva felejtette a boltját éjszakára. Úgy értem, bárki besétálhatna, ugye, de tegyük fel, hogy ez a barátom csak egy vagy két dolgot vinne el, tudja, mintegy hálaajándékként, aztán szólna a boltosnak, hogy zárjon be, az „jónak” számítana, nem?
A jó és a rossz Görcsi világában teljességgel relatív fogalmak voltak. A legtöbb rokona például eleve bűnözői életmódot folytatott. De az ilyesfajta filozofikus megtárgyalásra való késztetést teljesen elnyomta a fejében az égbeli nagy szakálltól való roppant rettegés.
– …gen – nyüsszentette.
NOS, AKKOR VAJON MIT SZERETNÉL?
Görcsi feladta, és némán ült a helyén. Bármi is fog történni, az megtörténik, és ő semmit nem tehet ellene… Ebben a pillanatban az alagútja végén pislákoló fény csak még több alagutat világított meg.
Ó, IGEN…
A Vadkanapó benyúlt a zsákjába, és előhúzott belőle egy furcsa alakú ajándékot színpompás disznólesési papírba csomagolva, amit a jelenlegi Vadkanapó apróbb tévedése folytán vidám varjak díszítettek. Göcsört káplár ideges kezekkel fogta meg az ajándékot.
MIT MONDUNK ILYENKOR?
– …szönöm.
ÉS MOST INDULÁS!
Göcsört káplár hálásan lecsusszant a térdről, kimenekült a tömegből, és csak akkor állt meg, amikor Keresd városőr kilépett elé.
– Mi történt? Mi történt? Nem láttam!
– Nem tudom – dünnyögte Görcsi. – Ezt adta nekem.
– Mi az?
– Nem tudom…
Lekarmolászta a varjakkal ékes papírt a tárgyról.
– Gusztustalan ez az egész ügy! – jegyezte meg Keresd városőr. – A bálványok imádata…
– Ez egy eredeti Börli & Fegyvermester duplalövetű, triplakonzolos számszeríj kifényesített diónyéllel és ezüst berakásokkal!
– …durva elkereskedelmiesítése egy olyan dátumnak, aminek pusztán asztronómiai jelentősége van – folytatta Keresd, aki mindenről megfeledkezett, amikor hegyibeszédet tartott. – Ha bármi okot ad az ünneplésre, akkor…
– Ezt láttam az Íjak és lőszerekben! A Szerkesztőség Kedvencévé választották a »Mit vegyünk, amikor a gazdag nagybácsikánk elhuny« kategóriában! A kritikus mindkét karját el kellett törni, hogy elengedje, mikor visszakérték tőle!
– …akkor arról egy kisebb szertartás keretében kellene megemlékezni…
– Többe van, mint egy évi munkabérem! Csak rendelésre készítenek ilyet! Egy örökkévalóságig kell rájuk várni!
– …vallásos keretek között. – Keresd városőr ráébredt, hogy mögötte valami nincs rendben.
– Nem szándékozunk letartóztatni ezt a csalót, káplár? – kérdezte.
Görcsi a tulajdonosi büszkeség ködétől elhomályosult pillantást vetett rá.
– Maga külföldi, Lavór – jegyezte meg. – Nem hinném, hogy ismeri a disznólesés lényegét."

Sir Terry Pratchett: Vadkanapó, és még néhány kiegészítés A mágia színe és a Gördülő kövek regényeiből.

Boldog karácsonyt (és disznólesést)! HO-HO-HÓ!

[swordmanus]

Te Poresz, milyen mákkal töltötted a bejglit?

[TotoHU]

Te Poresz, milyen mákkal töltötted a bejglit?

Jó hát én is iszom sajtos rúd gyártás közben, ki a fene bírja ki az egész napos sütés-főzést meg a rokonokat full józanul?

[Petya357]

Boldog, békés Karácsonyt kívánok minden kedves fórumtársnak!

Poresz, abból a füves bejgliből én is kerek, durva cucc lehet!

[stevesmith79]

Békés, boldog karácsonyt minden kedves fórumtársnak!

Lehet, hogy arra a bejglire porcukor is került

[G.D]

[gvass1]

Boldog, békés Karácsonyt kívánok minden kedves fórumtársnak!

Poresz, abból a füves bejgliből én is kerek, durva cucc lehet!

Poresz kicsit öregedett, de jól nyomja!

[Poresz]

Te Poresz, milyen mákkal töltötted a bejglit?

Húgomék megjöttek Finnországból, tegnap este ők főztek. Rénszarvassült volt erdei gombával. A pasija hagyományőrző számi sámán, és király arc. Tényleg, ti is néztétek a sarki fényt?

[TotoHU]

Boldog Karácsonyt!
Ugye senki nem felejtett el bekészíteni a szellőzőrendszerbe egy Beretta M92F-et, egy öngyújtót, egy HK MP5-öt, egy adóvevőt és egy 42-es férfi bakancsot?

die hard edc szet karacsony.jpg

És tegye fel a kezét aki nem ezeket akarta tizenévesen karácsonyi ajándéknak..

[AndyA]

Te Poresz, milyen mákkal töltötted a bejglit?

FF vagy FFF...?

[AndyA]

Életem első bagettjei.

[theHassan]

Húgomék megjöttek Finnországból, tegnap este ők főztek. Rénszarvassült volt erdei gombával. A pasija hagyományőrző számi sámán, és király arc. Tényleg, ti is néztétek a sarki fényt?

December eleje, Jukkasjärvi. Svédország egyik legészakibb települése.

Rénszarvas finom.

[zora]

ed7d93e7f86ab60bef25a92b3b39fd7d.jpg (16.18 KiB) Megtekintve 4517 alkalommal

[jó ha van]

Te Poresz, milyen mákkal töltötted a bejglit?

Zöldgubóssal!

[Kojak]

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

[TGS]

[hakunamatata]

Boldog-békés Karácsonyt mindenkinek!

[gvass1]

És tegye fel a kezét aki nem ezeket akarta tizenévesen karácsonyi ajándéknak..

FB_IMG_1735051588740.jpg

Mostani fejjel azért Hans Gruber Cartier Tank-ja és HK P7-ese ezerszer stílusosabb:-))
(Igen, tegnap este kötelezően újranéztem.)

[Balintix]

Tegnap ajánlotta fel a YT ezt a gyöngyszemet:

He'll be back

Boldog Karácsonyt!

[Petya357]

Mostani fejjel azért Hans Gruber Cartier Tank-ja és HK P7-ese ezerszer stílusosabb:-))
(Igen, tegnap este kötelezően újranéztem.)

Poresz, ezért IS ikonikus ez a film. Mert stimmelbek a részletek, kerek a sztori. És mert - Alan Rickman.

Az a színész egy zseni. Nem csak 3 arckifejezése van, mint Bruce Willisnek. a szofisztikált, okos, embereket mesterien manipuláló - de a szabadnapos alkoholista válófélben levő rendőrt megis alábecsülő - karizmatikus szociopata főgonosz összetett karaktere nélkül tényleg egy tucat film lett volna a sok közül.

Hans Gruber nem olyan egydimenziós bűnöző, mint a cinkosai. Úgy lett megalkotva, hogy a nehéz legyen ne csodálni legalabb egy picit, ellenszenves is legyen, meg nem is - nem az a tipikus izomagyú, vagy őrült. Undorító lenézendő féreg karakter is volt a filmben - a köcsög , kokszot toló menedzser aki azt hitte át tudja verni a nála 10x okosabb Hans Grubert és emiatt feladta McClaint. Ki volt ez találva nagyon.

Olyan ez a film, mint egy jól sikerül pörkölt - semmi extra, hús- zsír-hagyma-bor, itt egy szem paradicsom, ott egy kis szegedi paprika - de kurvajól megcsinálva. Az alapját pedig óreg , órákig főzött marhahús képezi (Bruce Willus) , amiben jó sok kötőszövet is van , amiből az igazi íze jön (Alan Rickman) . De az emberek mit mondanak? “Pörkölt”. Jobb esetben, talán, a gurmanok : “vörösboros marhapörkölt”, oszt’ annyi, a többi összetevő amitől igazán jó, nem kap publicitást

RIP Alan Rickman. A Nakatoni toronyból ledobását még csak-csak túlélte, de Piton professzorként már végleg lehunyta a szemét, amikor Voldemort orvul megölte. De az már egy másik lore

[theHassan]

Poresz, ezért IS ikonikus ez a film. Mert stimmelbek a részletek, kerek a sztori. És mert - Alan Rickman.

Az a színész egy zseni. Nem csak 3 arckifejezése van, mint Bruce Willisnek. a szofisztikált, okos, embereket mesterien manipuláló - de a szabadnapos alkoholista válófélben levő rendőrt megis alábecsülő - karizmatikus szociopata főgonosz összetett karaktere nélkül tényleg egy tucat film lett volna a sok közül.

Hans Gruber nem olyan egydimenziós bűnöző, mint a cinkosai. Úgy lett megalkotva, hogy a nehéz legyen ne csodálni legalabb egy picit, ellenszenves is legyen, meg nem is - nem az a tipikus izomagyú, vagy őrült. Undorító lenézendő féreg karakter is volt a filmben - a köcsög , kokszot toló menedzser aki azt hitte át tudja verni a nála 10x okosabb Hans Grubert és emiatt feladta McClaint. Ki volt ez találva nagyon.

Olyan ez a film, mint egy jól sikerül pörkölt - semmi extra, hús- zsír-hagyma-bor, itt egy szem paradicsom, ott egy kis szegedi paprika - de kurvajól megcsinálva. Az alapját pedig óreg , órákig főzött marhahús képezi (Bruce Willus) , amiben jó sok kötőszövet is van , amiből az igazi íze jön (Alan Rickman) . De az emberek mit mondanak? “Pörkölt”. Jobb esetben, talán, a gurmanok : “vörösboros marhapörkölt”, oszt’ annyi, a többi összetevő amitől igazán jó, nem kap publicitást

RIP Alan Rickman. A Nakatoni toronyból ledobását még csak-csak túlélte, de Piton professzorként már végleg lehunyta a szemét, amikor Voldemort orvul megölte. De az már egy másik lore

Igen, a Die Hard egy Harry Potter film.

(A főszereplő éjszaka lopakodik a toronyban, hogy Alan Rickman ne kapja el.)

[Petya357]

Igen, a Die Hard egy Harry Potter film.

(A főszereplő éjszaka lopakodik a toronyban, hogy Alan Rickman ne kapja el.)

Így!

[AndyA]

Poresz, ezért IS ikonikus ez a film. Mert stimmelbek a részletek, kerek a sztori. És mert - Alan Rickman.

Az a színész egy zseni. Nem csak 3 arckifejezése van, mint Bruce Willisnek. a szofisztikált, okos, embereket mesterien manipuláló - de a szabadnapos alkoholista válófélben levő rendőrt megis alábecsülő - karizmatikus szociopata főgonosz összetett karaktere nélkül tényleg egy tucat film lett volna a sok közül.

Hans Gruber nem olyan egydimenziós bűnöző, mint a cinkosai. Úgy lett megalkotva, hogy a nehéz legyen ne csodálni legalabb egy picit, ellenszenves is legyen, meg nem is - nem az a tipikus izomagyú, vagy őrült. Undorító lenézendő féreg karakter is volt a filmben - a köcsög , kokszot toló menedzser aki azt hitte át tudja verni a nála 10x okosabb Hans Grubert és emiatt feladta McClaint. Ki volt ez találva nagyon.

Olyan ez a film, mint egy jól sikerül pörkölt - semmi extra, hús- zsír-hagyma-bor, itt egy szem paradicsom, ott egy kis szegedi paprika - de kurvajól megcsinálva. Az alapját pedig óreg , órákig főzött marhahús képezi (Bruce Willus) , amiben jó sok kötőszövet is van , amiből az igazi íze jön (Alan Rickman) . De az emberek mit mondanak? “Pörkölt”. Jobb esetben, talán, a gurmanok : “vörösboros marhapörkölt”, oszt’ annyi, a többi összetevő amitől igazán jó, nem kap publicitást

RIP Alan Rickman. A Nakatoni toronyból ledobását még csak-csak túlélte, de Piton professzorként már végleg lehunyta a szemét, amikor Voldemort orvul megölte. De az már egy másik lore

Sajnos csak volt zseni... Olvastátok a naplóját?

[szöged]

Poresz, ezért IS ikonikus ez a film. Mert stimmelbek a részletek, kerek a sztori. És mert - Alan Rickman.

Az a színész egy zseni. Nem csak 3 arckifejezése van, mint Bruce Willisnek. a szofisztikált, okos, embereket mesterien manipuláló - de a szabadnapos alkoholista válófélben levő rendőrt megis alábecsülő - karizmatikus szociopata főgonosz összetett karaktere nélkül tényleg egy tucat film lett volna a sok közül.

Hans Gruber nem olyan egydimenziós bűnöző, mint a cinkosai. Úgy lett megalkotva, hogy a nehéz legyen ne csodálni legalabb egy picit, ellenszenves is legyen, meg nem is - nem az a tipikus izomagyú, vagy őrült. Undorító lenézendő féreg karakter is volt a filmben - a köcsög , kokszot toló menedzser aki azt hitte át tudja verni a nála 10x okosabb Hans Grubert és emiatt feladta McClaint. Ki volt ez találva nagyon.

Olyan ez a film, mint egy jól sikerül pörkölt - semmi extra, hús- zsír-hagyma-bor, itt egy szem paradicsom, ott egy kis szegedi paprika - de kurvajól megcsinálva. Az alapját pedig óreg , órákig főzött marhahús képezi (Bruce Willus) , amiben jó sok kötőszövet is van , amiből az igazi íze jön (Alan Rickman) . De az emberek mit mondanak? “Pörkölt”. Jobb esetben, talán, a gurmanok : “vörösboros marhapörkölt”, oszt’ annyi, a többi összetevő amitől igazán jó, nem kap publicitást

RIP Alan Rickman. A Nakatoni toronyból ledobását még csak-csak túlélte, de Piton professzorként már végleg lehunyta a szemét, amikor Voldemort orvul megölte. De az már egy másik lore

na akkor most magarázd el nekem a csillagok háborúját ugyanilyen szájbarágósan, mert én meg azt nem értem
(értem, h a zenéje kb verhetetlen, de attól még a film maga nem annyira jó...szerintem)

[Petya357]

na akkor most magarázd el nekem a csillagok háborúját ugyanilyen szájbarágósan, mert én meg azt nem értem
(értem, h a zenéje kb verhetetlen, de attól még a film maga nem annyira jó...szerintem)

Reménytelen vagy - ha nem érted akkor menthetetlen a helyzet. Jó, és kész!

Ha megnyugtat, nálam sokkal súlyosabb a helyzet - képtelen vagyok megérteni, mi a jó a fociban. Meg ha már itt tartunk, az összes többi labdajátékban.WTF ez az egész. Miert kell ezeknek az embereknek sokkal több pénzt fizetni mint egy Nóbeldíjasnak?

Elfogadtam, hogy így van, selejtnek sikeredtem, nem tudok örülni a zöld réten futkosó izzadt fasziknak. meccsre nem járok, drukkereket kerülöm, a német főnök miatt asszony ki szokott okosítani hogy “láttad azt a golt?” “ Keviiiiin!” És hasonló farokságokra hogy tudjak aktuális okosakat mondani, ami nem nehéz , mert mindegyik szektás, csakis a saját kultuszában hisz, es úgysem hallgat másra, csak saját magára. Ha nagyon muszáj tudok úgy tenni mintha - de nem, nem dobban meg rá a szívem .

[G.D]

Reménytelen vagy - ha nem érted akkor menthetetlen a helyzet. Jó, és kész!

Ha megnyugtat, nálam sokkal súlyosabb a helyzet - képtelen vagyok megérteni, mi a jó a fociban.

Én meg emellé még a sört se szeretem - na ezt próbáld überelni

[zora]

na akkor most magarázd el nekem a csillagok háborúját ugyanilyen szájbarágósan, mert én meg azt nem értem
(értem, h a zenéje kb verhetetlen, de attól még a film maga nem annyira jó...szerintem)

Most szigorúan a legelőször megjelent "első három" részről szólva, ami megteremtette az alapokat.
Egy olyan negatív karaktert alkottak meg, ami félelmetes, de nem úgy, hogy felkavarodkon miatta a gyomrod, rejtélyes, de nem kell töprengeni rajta. A pozitív szereplők kb népmesei, azonosulható figurák. Több karakter jellemfejlődésen megy keresztül.
A látvány a hetvenes években sikerült olyanra, hogy mai szemmel nézve se nevetséges.
Ez amúgy a Die Hard filmeknél is megjegyzendő. A képek megkomponálása, minősége ugyanúgy hozzájárul a sikerhez, mint a zene, sztori, eltalált karakterek.

[zora]

c96563a526758833ae3ef2e9b195cb41.jpg (59.16 KiB) Megtekintve 4350 alkalommal

[Petya357]

Én meg emellé még a sört se szeretem - na ezt próbáld überelni

Nyertél!

[szöged]

Reménytelen vagy - ha nem érted akkor menthetetlen a helyzet. Jó, és kész!

Ha megnyugtat, nálam sokkal súlyosabb a helyzet - képtelen vagyok megérteni, mi a jó a fociban. Meg ha már itt tartunk, az összes többi labdajátékban.WTF ez az egész. Miert kell ezeknek az embereknek sokkal több pénzt fizetni mint egy Nóbeldíjasnak?

Elfogadtam, hogy így van, selejtnek sikeredtem, nem tudok örülni a zöld réten futkosó izzadt fasziknak. meccsre nem járok, drukkereket kerülöm, a német főnök miatt asszony ki szokott okosítani hogy “láttad azt a golt?” “ Keviiiiin!” És hasonló farokságokra hogy tudjak aktuális okosakat mondani, ami nem nehéz , mert mindegyik szektás, csakis a saját kultuszában hisz, es úgysem hallgat másra, csak saját magára. Ha nagyon muszáj tudok úgy tenni mintha - de nem, nem dobban meg rá a szívem .

kb én is pont így állok hozzá, szóval nem nyugtat meg
[bár a keviiiin- ről a reszkessetek betörőkre asszociáltam (1ébként is karácsony van vagy mijaszösz), és nem vágom, hogy ez miként kapcsolódik a labdarúgáshoz]

egyébként meg: a létező összes vallás összes baromságához is pont ugyanúgy viszonyulok, mint a focihoz

de ha meg már itt tartunk...

ezzel a dallal kívánok mindenkinek áldott békés karácsonyt:

[G.D]

de ha meg már itt tartunk...

ezzel a dallal kívánok mindenkinek áldott békés karácsonyt:

[tvsmaci]

Reménytelen vagy - ha nem érted akkor menthetetlen a helyzet. Jó, és kész!

Ha megnyugtat, nálam sokkal súlyosabb a helyzet - képtelen vagyok megérteni, mi a jó a fociban. Meg ha már itt tartunk, az összes többi labdajátékban.WTF ez az egész. Miert kell ezeknek az embereknek sokkal több pénzt fizetni mint egy Nóbeldíjasnak?

Mindenkinek annyit fizetnek, amennyire nehéz lenne pótolni.
Labdajátékok--> azért a női strandröplabda egész jó sport.

[szöged]

Én meg emellé még a sört se szeretem - na ezt próbáld überelni

a vonatkozó rész 8:37-től

[Kojak]

Reménytelen vagy - ha nem érted akkor menthetetlen a helyzet. Jó, és kész!

Ha megnyugtat, nálam sokkal súlyosabb a helyzet - képtelen vagyok megérteni, mi a jó a fociban. Meg ha már itt tartunk, az összes többi labdajátékban.WTF ez az egész. Miert kell ezeknek az embereknek sokkal több pénzt fizetni mint egy Nóbeldíjasnak?

Ne aggódj, pont ugyanígy vagyok vele. Ez olyan Péteres dolog lehet.

[bel]

Mindenkinek annyit fizetnek, amennyire nehéz lenne pótolni.

Szia,

Egy focistat egyreszt minek potolni, masreszt meg egy magyar focistat (vagyis olyan focistat, aki nem tud, vagy nem akar focizni) extrem konnyu potolni.

ui. nyilvan semmi baj nincs a focival, kellemes idotoltes annak, aki epp ezt a sportot valasztja, ha gyerek, meg az se baj, ha kifizetem (a befizetett adomon keresztul) helyette a labda arat, hogy ingyen legyen neki; na de valaki azert penzt kapjon, hogy setal egy kicsit egy palyan?

Bel

[AndyA]

IMG-8903dd1311ed0c0906fc000935b4b3e0-V.jpg (41.16 KiB) Megtekintve 4192 alkalommal

[G.D]

[chucky]

Boldog Új Évet Mindenkinek

[gvass1]

Ma még nem ittam, de tervezem. Tedd azt te is!

Na jó, elkezdtem.

Nem szarral gurigázok

BÚÉK!

[Mex]

Minden kedves ápolttársnak akadálymentes, lőszerben gazdag új évet kívánok!

happy new year.jpg (85.3 KiB) Megtekintve 3981 alkalommal

[theHassan]

Ötletek az újévhez:
2025=
45*45
225*9
450*4,5 (de figyeljetek a 270*7,5-re)

Boldog Új Évet!

[WildBear23]

[zora]

Boldog Új Évet, fórumlakók!

[laci008]

Üdv mindenkinek.Rég jártam erre gondolom eddig is megvoltatok nélkülem.Boldog Új Évet.

[Fortitu]

Boldog 42. napot!

[gvass1]

Boldog 42. napot!

Boldogat, a Vogonokkal vigyázzál!:-)

[jó ha van]

Boldog 42. napot!

Boldogat!
Egy szép 42. napi Prostatikus Vogon Jeltz költeményt kívánok neked, Gobbi Hilda előadásában, felvételről!

[qqriq]

101010¡

Boldog 42. napot!

[AndyA]

101010¡

Hűje...

(Avagy miért keverik az informatikusok a Halloweent és karácsonyt?)

[Petya357]

Boldog 42. napot!

beatus XLII die