Viszont ha ezeket kimondod, akkor a kedvesvevő hamar megsértődik, eladás nem lesz, téged meg rövid úton kirúgnak:-)
Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Moderátorok: Chuck Norris, Judge Dredd, Sy$@dm1n, Harry Callahan
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Onnan kezdve, hogy egy 2-3 négyzetméteres vásári fabódéba is kötelező az alaprajz menekülési útvonalakkal tűz esetére - egyetlen egy nyomorult ajtó van, plusz a pult felett lehet kimászni -, miután mindenki kiröhögte magát, szálljon magába, hogy ő vajon milyen szabályozatlanságok felszámoltatásának igényével kérte és kéri önmagára a bilincset.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
És ez csak a jéghegy csúcsa. Könyvet lehetne írni ezekből..gvass1 írta: ↑2024.11.10. 06:36 Ebből most sokan MAGUKRA ISMERNEK és jól BESÉRTŐDNEK! De akinek van egy csöpp kis esze, az tud SAJÁT MAGÁN IS RÖHÖGNI!
ÚJ CIKK! *** TOLMÁCS a fegyverbolti VEVŐHÖZ (Humor!) ***
http://www.kaliberinfo.hu/cikkek/tolmac ... i-vevohoz/
Pult mögött nagyon meg kell tanulni mosolyogni és bólogatni, mert mást nem lehet
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Igen, a pókerarc alapkövetelmény!
Mondjuk én néha csak odaállok a kirakatnál nézelődők közé, és magamban röhögök a sok jólértesült marhaságon, amit összehordanak:-))
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Szerintem ezeket írd meg Te is, mert tanulságos!
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Az a baj, hogy ha nem írok le mindent, akkor nem tudom mit emelnék ki
Mondjuk az egyik all-time kedvencem, az az "Olyat adjon amitől megijednek!" és/vagy "Csak riasztó lőőszert adjon egy 5-6 darabot, mert attól úgyis megijednek!"
De lehet el kéne kezdeni írni egy naplót
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Ha máshogy nem, legalább egy rendszeres gyűjtemény jöhetne ide.smith15 írta: ↑2024.11.11. 08:10 Az a baj, hogy ha nem írok le mindent, akkor nem tudom mit emelnék ki
Mondjuk az egyik all-time kedvencem, az az "Olyat adjon amitől megijednek!" és/vagy "Csak riasztó lőőszert adjon egy 5-6 darabot, mert attól úgyis megijednek!"
De lehet el kéne kezdeni írni egy naplót
Malo periculosam, libertatem quam quietam servitutem.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Csavarkulcs készlet...
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Részeg ember lila fejjel, töményszagúan bejön.
"van egy szlávia légpuskám, szétszedtem. Kiesett belőle egy ilyen kis darab vas. Olyanja van-e?"
"Nem tudom miről van szó, de nem tartunk alkatrészt."
"De tudja ilyen kis darab vas!"
"Fogalmam sincs, sajnos nincs a fejemben a Slávia robbantott ábrája."
Itt lefagyott a rendszer, kiment az ajtón, és nekiállt ordibálni a feleségének: "hát milyen bolt ez, azt sem tudják mit KERESEK"
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Azt gondolnám már pedig ilyen nincs, de saját szakmámból kiindulva bármit lehetséges.
1. ügyfél küldi az sms-t: Lefagyott a rencer.
2. Távírányítással (telefonos segítséggel próbálok problémát megoldani).
- Mondom neki: Start menü, Futtatás, majd írja be cmd
- Kérdés mit írjon be?
- Cecil Márton Dénes (gondolva arra hogy betűzöm a cmd-t)
- nagyon gépel hallatszik, mondom neki csak 3 betü
- Kérdés vissza: Csak CEC?
1. ügyfél küldi az sms-t: Lefagyott a rencer.
2. Távírányítással (telefonos segítséggel próbálok problémát megoldani).
- Mondom neki: Start menü, Futtatás, majd írja be cmd
- Kérdés mit írjon be?
- Cecil Márton Dénes (gondolva arra hogy betűzöm a cmd-t)
- nagyon gépel hallatszik, mondom neki csak 3 betü
- Kérdés vissza: Csak CEC?
gvass1 írta: ↑2024.11.11. 16:11 Részeg ember lila fejjel, töményszagúan bejön.
"van egy szlávia légpuskám, szétszedtem. Kiesett belőle egy ilyen kis darab vas. Olyanja van-e?"
"Nem tudom miről van szó, de nem tartunk alkatrészt."
"De tudja ilyen kis darab vas!"
"Fogalmam sincs, sajnos nincs a fejemben a Slávia robbantott ábrája."
Itt lefagyott a rendszer, kiment az ajtón, és nekiállt ordibálni a feleségének: "hát milyen bolt ez, azt sem tudják mit KERESEK"
"..."
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Na jó, eddig bírtam visszatartani…
"You know, there's lots of things you expect in war. Carnage, sleepless nights. But what they don't prepare you for is the incessant use of 'Fortunate Son'. I'd hear that song any time I was in a helicopter. Or taking a swift boat deep into the jungle. That song again. My penis would even play 'Fortunate Son' while I was visiting a whorehouse."
Utóirat, egy komment YT-on: "I actually served in Vietnam from 1968-1970 and my grandson introduced me to this scene at a family gathering, so I am here to say how hilarious and shockingly accurate this gag was, at least during my years in service. Me and most other troops in the platoon I was in made jokes about how the song was practically tattooed into our heads due to how many times we've heard it, either if we were at our base camp or traveling, we always heard Fortunate Son playing off on the AFVN station".
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Lőteresekből is lehetne. Pl.:
kolléganő: 'Everybody, please go in...!'
ügyfél: 'A "mindenki", az mindenkire vonatkozik?'
De így két év után már filmesekből is tudnék egy rövidebb fejezetet...
/rádióban/
"-Dani, Dani, armoury!
-Mondjad Ákos, hallgatlak.
-Van nálatok ilyen...ballisztikus védőpajzs?
/itt átadtam a rádiót a pont mellettem álló főnökömnek/
-Igen, van egy fajta.
-Jó-jó, akkor nem kell!"
"Nem a bugyi a legjobb dolog a világon - de nagyon közel van hozzá."
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Mai szosölmédija szellemi kihívás.))
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Csak a nevét nézd. Többet mit vársz?
Fizetett bér-Troll.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Teknikusz terminusz var. biztonságiensis
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
MInőségben a Piettákhoz képest hol vannak?
gvass1 írta: ↑2024.11.20. 06:33 ÚJ VIDEÓ! Pietta Colt M1861 Navy elöltöltő revolver
https://www.kaliberinfo.hu/fegyvervideo ... -revolver/
és
https://www.fegyvervideo.hu/pietta-colt ... -revolver/
"..."
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Én inkább azt választanám, de a másik se rossz.
Malo periculosam, libertatem quam quietam servitutem.
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Van, aki a Piettára esküszik, de azért adnék egy esélyt ennek is.
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
És a Pietta az már eszedbe sem jut? Hiszen a Pietta mellett a Pietta a másik fennmaradt nagy elöltöltős revolvergyártó, a másik meg a Pietta. A Pietta majdnem olyan sokféle modellt gyárt, mint a Pietta.
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Nem az szűnt meg? És a Pietta vette át a jogokat?
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Jellemzően te is csak a Piettát nyomatod mióta azt árulod! A konkurens Pietta termékeiről hallgatsz! Pedig azok sokkaldesokkaldesokkal jobbak, mint a szar Piettád! Mondom ezt úgy, hogy engem egyik nagy gyártó termékei sem érdekelnek, ugyanis én Piettát használok nagy megelégedéssel!
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Hozom a Rohrschach-tesztet. Ha azokon is csak csupa Piettákat láttok, akkor mindenki kap egy kényelmes és meleg dzsekit, és elmegyünk egy nagyon nyugodt helyre, ahol nyugtalan fórumozók laknak.zora írta: ↑2024.11.20. 18:02 Jellemzően te is csak a Piettát nyomatod mióta azt árulod! A konkurens Pietta termékeiről hallgatsz! Pedig azok sokkaldesokkaldesokkal jobbak, mint a szar Piettád! Mondom ezt úgy, hogy engem egyik nagy gyártó termékei sem érdekelnek, ugyanis én Piettát használok nagy megelégedéssel!
Re: Lőfegyverek, elöltöltős fegyverek, lőterek, sportlövészet
Ki kellene próbáld egyszer az igazi Piettát, biztos megváltozna a véleményed, és azonnal kidobnád az összes Piettádat, hogy Piettákat vehess helyettük. A Piettákról már nem is beszélve.zora írta: ↑2024.11.20. 18:02 Jellemzően te is csak a Piettát nyomatod mióta azt árulod! A konkurens Pietta termékeiről hallgatsz! Pedig azok sokkaldesokkaldesokkal jobbak, mint a szar Piettád! Mondom ezt úgy, hogy engem egyik nagy gyártó termékei sem érdekelnek, ugyanis én Piettát használok nagy megelégedéssel!
- TotoHU
- Veterán
- Hozzászólások: 5994
- Csatlakozott: 2018.06.01. 17:37
- Tartózkodási hely: Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Mi és Ők - avagy perspektívák és előítéletek.
-
- Fórumtag
- Hozzászólások: 93
- Csatlakozott: 2024.02.12. 14:40
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Kedvenc kisvakondos grafikánkat nem őrizte meg valaki? Tudjátok: pisztoly és gránát a vakond kezében. A világ tele lett vaskalapos emberekkel, és az internetről leradírozták. (Nesze neked "a zinternet nem felejt"…)
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Ez nem jó?
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
És bár ez nehezen hihető, de PIETTA KOMMENTLÁNC FOLYTATÓDIK!!!
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Tecső, nyilván.
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Na, a kis "mennyire nyűg a tartási, és mint mondtam, Átlagos János csak otthonra akarna egy pisztolyt" történethez:
Bejön az ürge, hogy mi kell egy éles tartásihoz, mert a szomszéd barátjának van élese, elmondása (inkább szerintem csak vetítése) alapján, de nem is gondolta volna, és lehet ő is szeretne. Elkezdtem elmondani a meneteket a vadászhoz meg a sporthoz, szemkerekedés kb. már az első mondatnál, majd a válasz, hogy "azt hittem, csak egy kérvényt kell beadni a rendőrséghez..., lehet hogy akkor a barátjának csak gázpisztolya van?" Mondom én azt nem tudom, de ahhoz nem kell engedély, és a kontextus alapján inkább ezt gyanítanám csak. Majd megköszönte és kiment.
Bejön az ürge, hogy mi kell egy éles tartásihoz, mert a szomszéd barátjának van élese, elmondása (inkább szerintem csak vetítése) alapján, de nem is gondolta volna, és lehet ő is szeretne. Elkezdtem elmondani a meneteket a vadászhoz meg a sporthoz, szemkerekedés kb. már az első mondatnál, majd a válasz, hogy "azt hittem, csak egy kérvényt kell beadni a rendőrséghez..., lehet hogy akkor a barátjának csak gázpisztolya van?" Mondom én azt nem tudom, de ahhoz nem kell engedély, és a kontextus alapján inkább ezt gyanítanám csak. Majd megköszönte és kiment.
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
MÁV:
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Inkább a sínekre dőlt fák, meg leszakadt ágak jelentették a gondot szerintem, nem a sínen lévő hó.
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Nem tudom, az ilyenekre nem lehetne úgy felkészülni, hogy a sínek melletti, kidőléssel fenyegető fákat kivágják?
Pár centi hó hullott csak, mégis volt olyan vonat, ami 60 percet késett.
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Az pízbe kerül. Mostan meg takarékosság van.WildBear23 írta: ↑2024.11.23. 23:39 Nem tudom, az ilyenekre nem lehetne úgy felkészülni, hogy a sínek melletti, kidőléssel fenyegető fákat kivágják?
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Azt hittem a 60 perc standardWildBear23 írta: ↑2024.11.23. 23:39 Nem tudom, az ilyenekre nem lehetne úgy felkészülni, hogy a sínek melletti, kidőléssel fenyegető fákat kivágják?
Pár centi hó hullott csak, mégis volt olyan vonat, ami 60 percet késett.
Malo periculosam, libertatem quam quietam servitutem.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Akinek nem inge...
Remélem, nem megy fel tőle a cukra egyik fórumtársnak sem!
Remélem, nem megy fel tőle a cukra egyik fórumtársnak sem!
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Szereted..?
A vizsgálatnál cukrot találtak a vizeletemben, mondta is az orvos, hogy el lehet adni.
Amúgy meg:
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Utóbbi esetben nem inkább:WildBear23 írta: ↑2024.11.27. 12:40 Szereted..?
A vizsgálatnál cukrot találtak a vizeletemben, mondta is az orvos, hogy el lehet adni.
Amúgy meg:
vizsga.jpg
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Pump it!
A kommentekben ott a dalszöveg angolul is
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Köszi, loptam.
(Amikor a német humor kifinomultsága a német popzene igényes dallamvilágával találkozik...na, akkor lesz EZ!)
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Ez rólam szól. Pont ma is.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Megkérdezheted chatGPT-t
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
-
- Fórumtag
- Hozzászólások: 371
- Csatlakozott: 2020.12.01. 19:00
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Mielőtt még politizálás miatt kimoderálnak minket a fórumról, stílszerűbb szlogent javaslok:TotoHU írta: ↑2024.11.30. 10:52
OFF
Szerintem ha lenne is ilyen parlamenti lőtér, azt a hozzánk hasonló gyalogok biztosan nem látogathatnák... Hacsak nem Petya for prezident, és akkor fekete kék villogós kocsival megy a rakpartról nyíló szolgálati bejáraton, az aznapi plenáris ülés után tervezett parlamenti lőterezéshez szükséges eszközök meg a kisbusza csomagtartójában vannak. Lőszert meg kap ingyen.
ON
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Huh. Ehhez fel kell nőniChronicus Magnumitis írta: ↑2024.12.01. 16:34 Mielőtt még politizálás miatt kimoderálnak minket a fórumról, stílszerűbb szlogent javaslok:
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Romantikus felhőnézős!
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- montecarlo
- Fórumtag
- Hozzászólások: 1270
- Csatlakozott: 2018.11.11. 17:24
- Tartózkodási hely: Oberndorf am Neckar
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Chronicus Magnumitis írta: ↑2024.12.01. 16:34 Mielőtt még politizálás miatt kimoderálnak minket a fórumról, stílszerűbb szlogent javaslok:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Küldjek egy képet Petyáról, hogy teljesen autentikus legyen?Chronicus Magnumitis írta: ↑2024.12.01. 16:34 Mielőtt még politizálás miatt kimoderálnak minket a fórumról, stílszerűbb szlogent javaslok:
- montecarlo
- Fórumtag
- Hozzászólások: 1270
- Csatlakozott: 2018.11.11. 17:24
- Tartózkodási hely: Oberndorf am Neckar
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Karácsonyfadísz
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
TRÚ!!!nemtokregelni írta: ↑2024.12.04. 11:57 OFF
Szerintem teljesen külön állatfaj, a TT működése könnyebben okoz függőséget, kevesebb munkát ad az agynak és a tartalom is silányabb.
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- nemtokregelni
- Veterán
- Hozzászólások: 1446
- Csatlakozott: 2018.06.10. 14:56
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Sapienti sat.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Kivéve, hogy ennek a TT-nek a tartalma egyáltalán nem silány!
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Trú láv volt első látásra!
Nem is tudom, ez a széles mosoly minek jobb reklám, a TT-nek, vagy fogkrémnek..
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Mai aktualitás!
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Milyen igaz!
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Malo periculosam, libertatem quam quietam servitutem.
- qqriq
- Peacemaker
- Hozzászólások: 14368
- Csatlakozott: 2018.06.04. 20:33
- Tartózkodási hely: internet
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Az AI-t használni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem
ingyom bingyom tálib-e?
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Sarah Connor most kérte le az adataidat.
Kár érted.
Fizetett bér-Troll.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
6 qqriq van a telefonkönyvben. A mi qqirq-nk az ötödik a sorban….
(Ha meg használnék autokorrectet akkor “a sírban” lenne és nem “a sorban” )
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Pálya tiszta. Értékelés!
Az acélnál senki nem keményebb, az ólomnál senki nem gyorsabb...
- WildBear23
- Veterán
- Hozzászólások: 6725
- Csatlakozott: 2018.06.10. 12:50
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Hullámvasút egy argentin vidámparkban..
*** Rationaliorem legem de armis scribere necesse est!***
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
BÜNTETŐ KÉPES SZÓVICCÜNK ezüstVASÁRNAPRA!
Kedvenc filmünk: CsupaSZ pisztoly!
https://www.kaliberinfo.hu/nap-kepe/ked ... -pisztoly/
Kedvenc filmünk: CsupaSZ pisztoly!
https://www.kaliberinfo.hu/nap-kepe/ked ... -pisztoly/
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Maga megölte a férjét!
Dehogy. Ő természetes halállal halt meg.
De hát kilökte az ablakon!
Úgy van, de a gravitáció miatt halt meg. Az pedig természetes dolog...
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Miben halt meg az első férje?
Gombamérgezésben.
És a második?
Az is gombamérgezésben.
És a harmadik?
Azt agyonvertem.
Miért?!
Mert nem ette meg a gombát!
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
...vagy a vadászosba kellett volna?
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Valaki mondja már el nekem, hogy mikor, miért és hogyan lett a keresztény ünnepkörök elengedhetetlen és megkerülhetetlen hozzátartozója a függönymosás? Hogy miért van az, hogy lehetetlen elképzelni egy húsvétot vagy karácsonyt nyugalomban e nélkül a szájbatekert szakrális szertartás nélkül?
Megkezdeném érted a jól megérdemelt szabadságomat az egész éves hajtás után, gyerekek óvodában, csend, GLS se dudál, postás se ordít, vizet is leolvasták már, nyugalom, békésség, már tenném fel a lábamat és ciccenteném az első sört, amikor bejön a feleségem, és már látom az arcán, hogy mit akar mondani, mert ilyen arcot csak kétszer vág egy évben, húsvét és karácsony előtt egy héttel.
Hogy érted Jézusnak talán az volt az utolsó mondata a kereszten, hogy „Aztán nékem függönyiteket alapost mossátok ki mennybemenetelemnek minden évének fordulójára felebarátaim.”
Vagy mikor a háromkirályok megjelentek a jászolnál, a Menyhért kissé affektálva odasusmorogta a Boldizsárnak, hogy „Nézzed már, de igénytelenek, hát még függönyt se mostak, mos’mommeg, mi ez, istálló?”
Mária meg meghallotta, és úgy volt vele, hogy ha már egész Názáret a szájára vette, hogy ki tudja kitől esett teherbe, akkor legalább a koszos függönyök miatt ne szólják meg, és onnantól minden adventet pironkodva ezzel kezdett?
Most őszintén, előfordult valaha is veletek, hogy átmentetek valakihez halászlét meg Wellington bélszínt enni, és tönkretette az estét a függöny tisztaságának mértéke?
Vagy kaptatok olyan feedbacket, hogy „Julikám, isteni volt ez a töltött káposzta, de a függönyre ráférne már egy mosás.” Vagy a gyerek undorral az arcán fogja kibontani a legót a fa alatt, ha más hexkód a függöny árnyalata?
Nem értem.
Én mondjuk elég rövidre tudnám zárni ez az egész kérdést, mert ugye eleve mi a fasznak függöny? Nincs függöny, nem kell mosni, egy gonddal kevesebb.
Én barom ezt a kérdés a feleségemnek is feltettem, ráadásul hangosan, csak azért mesélem el, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát. Ravaszul kontrázott, hogy „Mert akkor hogy nézne ki az ablak?”
Tudjátok mi erre a kérdésre a legrosszabb válasz? Onnan tudom, hogy én is ezt mondtam. Az, hogy „Hát jól.”
Na, erre kaptam egy negyedórás lakberendezési kiselőadást, hogy minden milyen csupasz lenne, belátnak, nemszép, satöbbi.
Itt már elengedtem a dolgot, mert éreztem, hogy úgysem úszom meg a függönyök le és felakasztgatását, de azért a bajszom alatt elmorogtam, hogy nincs nekünk semmit takargatnivalónk, néhanapján egészen normális família vagyunk, amúgy meg van redőny, ha meg valakit felettébb érdekel, hogyan kergetem a gyerekeket fürdés előtt, és hogy az egyik megint felhajította a zokniját a szekrény tetejére, a másik meg a macska farkán hárfázik, hát akkor egészségére, fene a gusztusát.
Aztán magamat kezdtem szidni, hogy ménem rohadt le a kezem, amikor olyan házra írtam alá, aminek több ablaka van, mint a Cifra Palotának.
Ráadásul minden ablakon más furmányos és fondorlatos módszerrel és metódussal van rögzítve a rohadványos függöny, van ilyen belebújtatósapjafasza, csíptetősottrohadjonmeg, csigavonlababeledugóskurvaanyja, áthúzósszakadjálketté, sínencsúszóspusztuljel meg mit tudom én még milyen.
Mert a függönymosásban nem maga a mosás a kicseszés, az érted meg van egy negyedóra alatt, hanem előtte meg utána az egyórás fel-le aggatás, aminek a végén hiába vagy te egy Ronnie Colemanbe oltott Dorian Yates, akkor is úgy fog utána sajogni a vállad, hogy a seggedet nem tudod rendesen megtörölni.
Ráadásul, biztos lehetsz benne, hogy nem sikerül szépen feltenni (a feleséged szerint legalábbis, mert amúgy te persze pont leszarod), nem lesz egyenlő a távolság minden karika, csíptető, bújtató és akasztó között, a ráncok nem jól ráncolódnak, a hullámok nem jól hullámozódnak.
De a legjobb, hogy a gyerek két nap múlva úgyis beletörli a Nutellás kezét. Na, ilyenkor végképp ne mondjátok, hogy „Én megmondtam, hogy felesleges kimosni” mert garantáltan két hétig a kanapén alszotok.
Arról már írtam egyszer, hogy Írországban meg Skandináviában például nincsenek is függönyök. Az okosok szerint azért, mert az otthon maradt feleségek annak idején így jelezték, hogy semmi titkolni valójuk nincsen, ők biza hűségesek, míg az uruk oda van a tengeren.
Marhaság.
Az úgy volt, hogy hazament egyszer Ragnar Lothbrok a hónapokon át tartó fárasztó és kimerítő fosztogatás és erőszakolás után, szaxonok levágva, kardok megfenve, aranyak eltéve, heringek a füstön, csend, nyugalom, csak néhány fogoly halálsikolya hallik a távolból, és már éppen azon volt, hogy feltegye a lábát, és belekortyoljon a szarukupájában buborékokat hányó seritalába, amikor megjelent a felesége, hogy „Csakhogy hazaevett már a fene, nézd meg, a függöny is hogy néz ki, fogjál hozzá levenni, kimossuk.”
Na most a harmadik ilyen alkalom után Ragnar Lothbrok fogta, azt letépte az összes függönyt a picsába, és akkor ott nem volt apelláta, meg negyedórás kiselőadás, hogy hogy néz ki az ablak, meg belátnak a szomszédok, mert a férfiaknak még volt szavuk a házban, meg amúgy is kicseszett nagy kardokkal meg fejszékkel jártak, úgyhogy nem volt okos dolog vitába szállni velük.
Na, azóta nincsenek függönyök a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, és meg is lehet nézni, hogy mennyivel boldogabbak, mint mi.
Megkezdeném érted a jól megérdemelt szabadságomat az egész éves hajtás után, gyerekek óvodában, csend, GLS se dudál, postás se ordít, vizet is leolvasták már, nyugalom, békésség, már tenném fel a lábamat és ciccenteném az első sört, amikor bejön a feleségem, és már látom az arcán, hogy mit akar mondani, mert ilyen arcot csak kétszer vág egy évben, húsvét és karácsony előtt egy héttel.
Hogy érted Jézusnak talán az volt az utolsó mondata a kereszten, hogy „Aztán nékem függönyiteket alapost mossátok ki mennybemenetelemnek minden évének fordulójára felebarátaim.”
Vagy mikor a háromkirályok megjelentek a jászolnál, a Menyhért kissé affektálva odasusmorogta a Boldizsárnak, hogy „Nézzed már, de igénytelenek, hát még függönyt se mostak, mos’mommeg, mi ez, istálló?”
Mária meg meghallotta, és úgy volt vele, hogy ha már egész Názáret a szájára vette, hogy ki tudja kitől esett teherbe, akkor legalább a koszos függönyök miatt ne szólják meg, és onnantól minden adventet pironkodva ezzel kezdett?
Most őszintén, előfordult valaha is veletek, hogy átmentetek valakihez halászlét meg Wellington bélszínt enni, és tönkretette az estét a függöny tisztaságának mértéke?
Vagy kaptatok olyan feedbacket, hogy „Julikám, isteni volt ez a töltött káposzta, de a függönyre ráférne már egy mosás.” Vagy a gyerek undorral az arcán fogja kibontani a legót a fa alatt, ha más hexkód a függöny árnyalata?
Nem értem.
Én mondjuk elég rövidre tudnám zárni ez az egész kérdést, mert ugye eleve mi a fasznak függöny? Nincs függöny, nem kell mosni, egy gonddal kevesebb.
Én barom ezt a kérdés a feleségemnek is feltettem, ráadásul hangosan, csak azért mesélem el, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát. Ravaszul kontrázott, hogy „Mert akkor hogy nézne ki az ablak?”
Tudjátok mi erre a kérdésre a legrosszabb válasz? Onnan tudom, hogy én is ezt mondtam. Az, hogy „Hát jól.”
Na, erre kaptam egy negyedórás lakberendezési kiselőadást, hogy minden milyen csupasz lenne, belátnak, nemszép, satöbbi.
Itt már elengedtem a dolgot, mert éreztem, hogy úgysem úszom meg a függönyök le és felakasztgatását, de azért a bajszom alatt elmorogtam, hogy nincs nekünk semmit takargatnivalónk, néhanapján egészen normális família vagyunk, amúgy meg van redőny, ha meg valakit felettébb érdekel, hogyan kergetem a gyerekeket fürdés előtt, és hogy az egyik megint felhajította a zokniját a szekrény tetejére, a másik meg a macska farkán hárfázik, hát akkor egészségére, fene a gusztusát.
Aztán magamat kezdtem szidni, hogy ménem rohadt le a kezem, amikor olyan házra írtam alá, aminek több ablaka van, mint a Cifra Palotának.
Ráadásul minden ablakon más furmányos és fondorlatos módszerrel és metódussal van rögzítve a rohadványos függöny, van ilyen belebújtatósapjafasza, csíptetősottrohadjonmeg, csigavonlababeledugóskurvaanyja, áthúzósszakadjálketté, sínencsúszóspusztuljel meg mit tudom én még milyen.
Mert a függönymosásban nem maga a mosás a kicseszés, az érted meg van egy negyedóra alatt, hanem előtte meg utána az egyórás fel-le aggatás, aminek a végén hiába vagy te egy Ronnie Colemanbe oltott Dorian Yates, akkor is úgy fog utána sajogni a vállad, hogy a seggedet nem tudod rendesen megtörölni.
Ráadásul, biztos lehetsz benne, hogy nem sikerül szépen feltenni (a feleséged szerint legalábbis, mert amúgy te persze pont leszarod), nem lesz egyenlő a távolság minden karika, csíptető, bújtató és akasztó között, a ráncok nem jól ráncolódnak, a hullámok nem jól hullámozódnak.
De a legjobb, hogy a gyerek két nap múlva úgyis beletörli a Nutellás kezét. Na, ilyenkor végképp ne mondjátok, hogy „Én megmondtam, hogy felesleges kimosni” mert garantáltan két hétig a kanapén alszotok.
Arról már írtam egyszer, hogy Írországban meg Skandináviában például nincsenek is függönyök. Az okosok szerint azért, mert az otthon maradt feleségek annak idején így jelezték, hogy semmi titkolni valójuk nincsen, ők biza hűségesek, míg az uruk oda van a tengeren.
Marhaság.
Az úgy volt, hogy hazament egyszer Ragnar Lothbrok a hónapokon át tartó fárasztó és kimerítő fosztogatás és erőszakolás után, szaxonok levágva, kardok megfenve, aranyak eltéve, heringek a füstön, csend, nyugalom, csak néhány fogoly halálsikolya hallik a távolból, és már éppen azon volt, hogy feltegye a lábát, és belekortyoljon a szarukupájában buborékokat hányó seritalába, amikor megjelent a felesége, hogy „Csakhogy hazaevett már a fene, nézd meg, a függöny is hogy néz ki, fogjál hozzá levenni, kimossuk.”
Na most a harmadik ilyen alkalom után Ragnar Lothbrok fogta, azt letépte az összes függönyt a picsába, és akkor ott nem volt apelláta, meg negyedórás kiselőadás, hogy hogy néz ki az ablak, meg belátnak a szomszédok, mert a férfiaknak még volt szavuk a házban, meg amúgy is kicseszett nagy kardokkal meg fejszékkel jártak, úgyhogy nem volt okos dolog vitába szállni velük.
Na, azóta nincsenek függönyök a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, és meg is lehet nézni, hogy mennyivel boldogabbak, mint mi.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Nem kell függöny, meg meztelenül kell járkálni a lakásban. Második nap már senki az ablak felé se fog nézni.
Én a szőnyegeket nem szeretem, a porfogáson és atkatenyesztésen kívül nem látom értelmét. Szerencsére ebben eddig az én szavam az erősebb, és eddig túléltük. Jó, a fürdőben van egy kicsi, de annyi.
Malo periculosam, libertatem quam quietam servitutem.
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
))))AndyA írta: ↑2024.12.17. 16:18 Valaki mondja már el nekem, hogy mikor, miért és hogyan lett a keresztény ünnepkörök elengedhetetlen és megkerülhetetlen hozzátartozója a függönymosás? Hogy miért van az, hogy lehetetlen elképzelni egy húsvétot vagy karácsonyt nyugalomban e nélkül a szájbatekert szakrális szertartás nélkül?
Megkezdeném érted a jól megérdemelt szabadságomat az egész éves hajtás után, gyerekek óvodában, csend, GLS se dudál, postás se ordít, vizet is leolvasták már, nyugalom, békésség, már tenném fel a lábamat és ciccenteném az első sört, amikor bejön a feleségem, és már látom az arcán, hogy mit akar mondani, mert ilyen arcot csak kétszer vág egy évben, húsvét és karácsony előtt egy héttel.
Hogy érted Jézusnak talán az volt az utolsó mondata a kereszten, hogy „Aztán nékem függönyiteket alapost mossátok ki mennybemenetelemnek minden évének fordulójára felebarátaim.”
Vagy mikor a háromkirályok megjelentek a jászolnál, a Menyhért kissé affektálva odasusmorogta a Boldizsárnak, hogy „Nézzed már, de igénytelenek, hát még függönyt se mostak, mos’mommeg, mi ez, istálló?”
Mária meg meghallotta, és úgy volt vele, hogy ha már egész Názáret a szájára vette, hogy ki tudja kitől esett teherbe, akkor legalább a koszos függönyök miatt ne szólják meg, és onnantól minden adventet pironkodva ezzel kezdett?
Most őszintén, előfordult valaha is veletek, hogy átmentetek valakihez halászlét meg Wellington bélszínt enni, és tönkretette az estét a függöny tisztaságának mértéke?
Vagy kaptatok olyan feedbacket, hogy „Julikám, isteni volt ez a töltött káposzta, de a függönyre ráférne már egy mosás.” Vagy a gyerek undorral az arcán fogja kibontani a legót a fa alatt, ha más hexkód a függöny árnyalata?
Nem értem.
Én mondjuk elég rövidre tudnám zárni ez az egész kérdést, mert ugye eleve mi a fasznak függöny? Nincs függöny, nem kell mosni, egy gonddal kevesebb.
Én barom ezt a kérdés a feleségemnek is feltettem, ráadásul hangosan, csak azért mesélem el, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát. Ravaszul kontrázott, hogy „Mert akkor hogy nézne ki az ablak?”
Tudjátok mi erre a kérdésre a legrosszabb válasz? Onnan tudom, hogy én is ezt mondtam. Az, hogy „Hát jól.”
Na, erre kaptam egy negyedórás lakberendezési kiselőadást, hogy minden milyen csupasz lenne, belátnak, nemszép, satöbbi.
Itt már elengedtem a dolgot, mert éreztem, hogy úgysem úszom meg a függönyök le és felakasztgatását, de azért a bajszom alatt elmorogtam, hogy nincs nekünk semmit takargatnivalónk, néhanapján egészen normális família vagyunk, amúgy meg van redőny, ha meg valakit felettébb érdekel, hogyan kergetem a gyerekeket fürdés előtt, és hogy az egyik megint felhajította a zokniját a szekrény tetejére, a másik meg a macska farkán hárfázik, hát akkor egészségére, fene a gusztusát.
Aztán magamat kezdtem szidni, hogy ménem rohadt le a kezem, amikor olyan házra írtam alá, aminek több ablaka van, mint a Cifra Palotának.
Ráadásul minden ablakon más furmányos és fondorlatos módszerrel és metódussal van rögzítve a rohadványos függöny, van ilyen belebújtatósapjafasza, csíptetősottrohadjonmeg, csigavonlababeledugóskurvaanyja, áthúzósszakadjálketté, sínencsúszóspusztuljel meg mit tudom én még milyen.
Mert a függönymosásban nem maga a mosás a kicseszés, az érted meg van egy negyedóra alatt, hanem előtte meg utána az egyórás fel-le aggatás, aminek a végén hiába vagy te egy Ronnie Colemanbe oltott Dorian Yates, akkor is úgy fog utána sajogni a vállad, hogy a seggedet nem tudod rendesen megtörölni.
Ráadásul, biztos lehetsz benne, hogy nem sikerül szépen feltenni (a feleséged szerint legalábbis, mert amúgy te persze pont leszarod), nem lesz egyenlő a távolság minden karika, csíptető, bújtató és akasztó között, a ráncok nem jól ráncolódnak, a hullámok nem jól hullámozódnak.
De a legjobb, hogy a gyerek két nap múlva úgyis beletörli a Nutellás kezét. Na, ilyenkor végképp ne mondjátok, hogy „Én megmondtam, hogy felesleges kimosni” mert garantáltan két hétig a kanapén alszotok.
Arról már írtam egyszer, hogy Írországban meg Skandináviában például nincsenek is függönyök. Az okosok szerint azért, mert az otthon maradt feleségek annak idején így jelezték, hogy semmi titkolni valójuk nincsen, ők biza hűségesek, míg az uruk oda van a tengeren.
Marhaság.
Az úgy volt, hogy hazament egyszer Ragnar Lothbrok a hónapokon át tartó fárasztó és kimerítő fosztogatás és erőszakolás után, szaxonok levágva, kardok megfenve, aranyak eltéve, heringek a füstön, csend, nyugalom, csak néhány fogoly halálsikolya hallik a távolból, és már éppen azon volt, hogy feltegye a lábát, és belekortyoljon a szarukupájában buborékokat hányó seritalába, amikor megjelent a felesége, hogy „Csakhogy hazaevett már a fene, nézd meg, a függöny is hogy néz ki, fogjál hozzá levenni, kimossuk.”
Na most a harmadik ilyen alkalom után Ragnar Lothbrok fogta, azt letépte az összes függönyt a picsába, és akkor ott nem volt apelláta, meg negyedórás kiselőadás, hogy hogy néz ki az ablak, meg belátnak a szomszédok, mert a férfiaknak még volt szavuk a házban, meg amúgy is kicseszett nagy kardokkal meg fejszékkel jártak, úgyhogy nem volt okos dolog vitába szállni velük.
Na, azóta nincsenek függönyök a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, és meg is lehet nézni, hogy mennyivel boldogabbak, mint mi.
1. Jól kell nősülni.
2. Kapcsolódó viccek:
- Tudod mi a különbség a WC-papír és a függöny között?
- Nem, micsoda?
- AKKOR TE TÖRÖLTED BELE!
.....
- Anyu, ég a karácsonyfa.
- Te kis butus, nem ég, hanem világít.
- Anyu, világít a függöny!
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
- Tudod, mi a különbség a paradicsom és a zsiráf között?
- Nem.
- Akkor ne menj a piacra, mert qrvára át fognak baxni!
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
- Hogy a legkönnyebb elérni hogy a csaj még az aktus vége után fél órával is visítson?
- ?
- Töröld farkad a függönybe!
"Nem a bugyi a legjobb dolog a világon - de nagyon közel van hozzá."
- gvass1
- Kereskedő
- Hozzászólások: 15164
- Csatlakozott: 2018.06.02. 08:46
- Tartózkodási hely: Bogotá, Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Pedig elsőre jó ötletnek tűnhet.
Miheztartás végett: küldetéstudatos fasisztoid che guevara, Panzerkommander, erkölcsileg nulla.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Valamint kedvelem, ha GENERALFELDMARSCHALL-nak szólítanak.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Nálunk se függony, se szőnyeg. Mint Hollandiában nappal belátni, este lemegy az alumínium redőny. A “ha valakinek nem teszik, kapja be” gondolat köré fűztük a designnak ezen szegmensét.Fortitu írta: ↑2024.12.17. 16:23 Nem kell függöny, meg meztelenül kell járkálni a lakásban. Második nap már senki az ablak felé se fog nézni.
Én a szőnyegeket nem szeretem, a porfogáson és atkatenyesztésen kívül nem látom értelmét. Szerencsére ebben eddig az én szavam az erősebb, és eddig túléltük. Jó, a fürdőben van egy kicsi, de annyi.
+ jól kell nősülni! a mernök feleség szerintem előny. nekem sem közömbös a lakberendezést, a fontos dolgokat sok időt rászánva közösen találtuk ki (minőségi burkolatok, fa, kő, ajtó, ablak, szabiterek legyenek jók ) a többivel pedig nagy egyetértésben nem foglalkozunk.
Mi benne a vicc? Hogy működik
Si vis pacem - CCCLVII magnum… μολὼν λαβέ
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
fúú, hát most leszek sokaknak népszerűtlen, de a szőnyegnek pont az a lényege, hogy felfogja a port meg a rengeteg kutyaszőrt... (a lakkozott hajópadló szinte mindig csillog, sehol egy szőrszál... mert mind bele van ragadva a szőnyegbe... én meg ezt szeretem benne, nem száll a por, se a szőr, félévente meg a feleség örül hogy kap új szőnyeget... mert hogy kimoshatatlan, a macska is mindig oda szeret hányni, szóval venni kell újat... mindenki boldog... ki van ez találva kérem...)Petya357 írta: ↑2024.12.17. 18:11 Nálunk se függony, se szőnyeg. Mint Hollandiában nappal belátni, este lemegy az alumínium redőny. A “ha valakinek nem teszik, kapja be” gondolat köré fűztük a designnak ezen szegmensét.
+ jól kell nősülni! a mernök feleség szerintem előny. nekem sem közömbös a lakberendezést, a fontos dolgokat sok időt rászánva közösen találtuk ki (minőségi burkolatok, fa, kő, ajtó, ablak, szabiterek legyenek jók ) a többivel pedig nagy egyetértésben nem foglalkozunk.
Mi benne a vicc? Hogy működik
- TotoHU
- Veterán
- Hozzászólások: 5994
- Csatlakozott: 2018.06.01. 17:37
- Tartózkodási hely: Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
A Dubai csoki nevű trollkodás után pár őrült sörfőzővel elhatároztuk, hogy lefőzzuk a Dubai Beer-t, a Dubai csoki ízű pisztáciás tahinis milk-oatmeal stout-ot. Ez nem kamu, tényleg főzünk ilyet brahiból, ekkora fasságra mint a Dubai csoki, csak egy másik fasság az adekvát válasz.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Te rohadt állat! Majd' beledöglöttem a sírva röhögésbe!AndyA írta: ↑2024.12.17. 16:18 Valaki mondja már el nekem, hogy mikor, miért és hogyan lett a keresztény ünnepkörök elengedhetetlen és megkerülhetetlen hozzátartozója a függönymosás? Hogy miért van az, hogy lehetetlen elképzelni egy húsvétot vagy karácsonyt nyugalomban e nélkül a szájbatekert szakrális szertartás nélkül?
Megkezdeném érted a jól megérdemelt szabadságomat az egész éves hajtás után, gyerekek óvodában, csend, GLS se dudál, postás se ordít, vizet is leolvasták már, nyugalom, békésség, már tenném fel a lábamat és ciccenteném az első sört, amikor bejön a feleségem, és már látom az arcán, hogy mit akar mondani, mert ilyen arcot csak kétszer vág egy évben, húsvét és karácsony előtt egy héttel.
Hogy érted Jézusnak talán az volt az utolsó mondata a kereszten, hogy „Aztán nékem függönyiteket alapost mossátok ki mennybemenetelemnek minden évének fordulójára felebarátaim.”
Vagy mikor a háromkirályok megjelentek a jászolnál, a Menyhért kissé affektálva odasusmorogta a Boldizsárnak, hogy „Nézzed már, de igénytelenek, hát még függönyt se mostak, mos’mommeg, mi ez, istálló?”
Mária meg meghallotta, és úgy volt vele, hogy ha már egész Názáret a szájára vette, hogy ki tudja kitől esett teherbe, akkor legalább a koszos függönyök miatt ne szólják meg, és onnantól minden adventet pironkodva ezzel kezdett?
Most őszintén, előfordult valaha is veletek, hogy átmentetek valakihez halászlét meg Wellington bélszínt enni, és tönkretette az estét a függöny tisztaságának mértéke?
Vagy kaptatok olyan feedbacket, hogy „Julikám, isteni volt ez a töltött káposzta, de a függönyre ráférne már egy mosás.” Vagy a gyerek undorral az arcán fogja kibontani a legót a fa alatt, ha más hexkód a függöny árnyalata?
Nem értem.
Én mondjuk elég rövidre tudnám zárni ez az egész kérdést, mert ugye eleve mi a fasznak függöny? Nincs függöny, nem kell mosni, egy gonddal kevesebb.
Én barom ezt a kérdés a feleségemnek is feltettem, ráadásul hangosan, csak azért mesélem el, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát. Ravaszul kontrázott, hogy „Mert akkor hogy nézne ki az ablak?”
Tudjátok mi erre a kérdésre a legrosszabb válasz? Onnan tudom, hogy én is ezt mondtam. Az, hogy „Hát jól.”
Na, erre kaptam egy negyedórás lakberendezési kiselőadást, hogy minden milyen csupasz lenne, belátnak, nemszép, satöbbi.
Itt már elengedtem a dolgot, mert éreztem, hogy úgysem úszom meg a függönyök le és felakasztgatását, de azért a bajszom alatt elmorogtam, hogy nincs nekünk semmit takargatnivalónk, néhanapján egészen normális família vagyunk, amúgy meg van redőny, ha meg valakit felettébb érdekel, hogyan kergetem a gyerekeket fürdés előtt, és hogy az egyik megint felhajította a zokniját a szekrény tetejére, a másik meg a macska farkán hárfázik, hát akkor egészségére, fene a gusztusát.
Aztán magamat kezdtem szidni, hogy ménem rohadt le a kezem, amikor olyan házra írtam alá, aminek több ablaka van, mint a Cifra Palotának.
Ráadásul minden ablakon más furmányos és fondorlatos módszerrel és metódussal van rögzítve a rohadványos függöny, van ilyen belebújtatósapjafasza, csíptetősottrohadjonmeg, csigavonlababeledugóskurvaanyja, áthúzósszakadjálketté, sínencsúszóspusztuljel meg mit tudom én még milyen.
Mert a függönymosásban nem maga a mosás a kicseszés, az érted meg van egy negyedóra alatt, hanem előtte meg utána az egyórás fel-le aggatás, aminek a végén hiába vagy te egy Ronnie Colemanbe oltott Dorian Yates, akkor is úgy fog utána sajogni a vállad, hogy a seggedet nem tudod rendesen megtörölni.
Ráadásul, biztos lehetsz benne, hogy nem sikerül szépen feltenni (a feleséged szerint legalábbis, mert amúgy te persze pont leszarod), nem lesz egyenlő a távolság minden karika, csíptető, bújtató és akasztó között, a ráncok nem jól ráncolódnak, a hullámok nem jól hullámozódnak.
De a legjobb, hogy a gyerek két nap múlva úgyis beletörli a Nutellás kezét. Na, ilyenkor végképp ne mondjátok, hogy „Én megmondtam, hogy felesleges kimosni” mert garantáltan két hétig a kanapén alszotok.
Arról már írtam egyszer, hogy Írországban meg Skandináviában például nincsenek is függönyök. Az okosok szerint azért, mert az otthon maradt feleségek annak idején így jelezték, hogy semmi titkolni valójuk nincsen, ők biza hűségesek, míg az uruk oda van a tengeren.
Marhaság.
Az úgy volt, hogy hazament egyszer Ragnar Lothbrok a hónapokon át tartó fárasztó és kimerítő fosztogatás és erőszakolás után, szaxonok levágva, kardok megfenve, aranyak eltéve, heringek a füstön, csend, nyugalom, csak néhány fogoly halálsikolya hallik a távolból, és már éppen azon volt, hogy feltegye a lábát, és belekortyoljon a szarukupájában buborékokat hányó seritalába, amikor megjelent a felesége, hogy „Csakhogy hazaevett már a fene, nézd meg, a függöny is hogy néz ki, fogjál hozzá levenni, kimossuk.”
Na most a harmadik ilyen alkalom után Ragnar Lothbrok fogta, azt letépte az összes függönyt a picsába, és akkor ott nem volt apelláta, meg negyedórás kiselőadás, hogy hogy néz ki az ablak, meg belátnak a szomszédok, mert a férfiaknak még volt szavuk a házban, meg amúgy is kicseszett nagy kardokkal meg fejszékkel jártak, úgyhogy nem volt okos dolog vitába szállni velük.
Na, azóta nincsenek függönyök a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, és meg is lehet nézni, hogy mennyivel boldogabbak, mint mi.
Szünetet kellett tartanom az olvasásban, a nejem meg már majdnem mentőt hívott rám. Szerencse, hogy jól bevackolt a TV elé, különben tuti nekiáll megkeresni, mire ittam töményet!
"Ha lőni akarsz, akkor lőj! Ne a szádat járasd!" Tuco Benedicto Pacífico Juan María Ramírez
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Dubai muszlimTotoHU írta: ↑2024.12.17. 21:06 A Dubai csoki nevű trollkodás után pár őrült sörfőzővel elhatároztuk, hogy lefőzzuk a Dubai Beer-t, a Dubai csoki ízű pisztáciás tahinis milk-oatmeal stout-ot. Ez nem kamu, tényleg főzünk ilyet brahiból, ekkora fasságra mint a Dubai csoki, csak egy másik fasság az adekvát válasz.
1-d4632ebb.jpg
Ők nem sörözhetnek.
Fizetett bér-Troll.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Nem vagy olyan bátor, hogy megmutasd neki, mert hétszentség, hogy azt mondja tényleg nekünk is ki kell őket mosni.
Az acélnál senki nem keményebb, az ólomnál senki nem gyorsabb...
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Személyesen ismerlek, de ez egy új oldalad.
Legjobb barátom mondta rám:
- Neked sem a szomszédod a hülye!
Üdv a klubban nálam.
Fizetett bér-Troll.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
Beépített falazóelem, a legtitkosabb titkosügynök.
- TotoHU
- Veterán
- Hozzászólások: 5994
- Csatlakozott: 2018.06.01. 17:37
- Tartózkodási hely: Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Ó dehogynem!! Bahrein-ben péntek este az ima után forgalmi dugót okoztak a szaúdi rendszámú autók, amik a kevés állami alkoholbolt felé tartottak, alig tudtam bejutni hogy az esti házibulihoz piát vegyek.
Még egy 25 km-s hidat is építettek a szaúdiak a tengeren át Bahreinig, hogy pialni kurvazni meg szerencsejátékot játszani át tudjanak menni a szaúdi igazhitűek.
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Disznólesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes. Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál - AKI MINDIG ÍGY BESZÉL - a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik…
Mindenki tudja, hogy van egy szakállas öregember, aki mindenkinek kolbászt és belsőségeket ad Disznólesés Éjjelén.
Vadkanapó a mondák szerint valamiféle rettenetes mészárszékben él a hegyekben, amit kolbászok és véres hurkák díszítenek, és szörnyű vörösre van festve.
A falusi legendák – vagy legalábbis azon környékek legendái, ahol a sertés a családi gazdaság szerves részét képezi – úgy tartják, Vadkanapó egy mitikus téli alak, aki Disznólesés éjjelén háztól házig galoppozik egy rögtönzött szánon, amelyet négy agyaras vadkan húz, és kolbászt, vagdalthúst, disznósajtot meg sonkát ajándékoz a jó gyerekeknek. Továbbá igen sokszor megmondja, hogy: »Ho-ho-hó!« A rossz gyerekek egy zsák véres csontot kapnak (az ilyen apró részletekből derül ki, hogy ez egy gyermekeknek szánt történet). Szólnak róla dalok is, melyekből kiderül, hogy szőr a subája, illetve zsír a szakálla.
Vadkanapó meséje állítólag egy helyi király történetéből ered, aki véletlenül – legalábbis állítása szerint – ellovagolt három nő háza előtt, és meghallotta, hogy sírnak, mert nincs mit az asztalra tenniük Télközép ünnepén. A király megsajnálta őket, és bedobott egy pár kolbászt az ablakon.*
* Amitől az egyik nő csúnya agyrázkódást szenvedett, de ezt nem szokták emlegetni. Kár lenne elrontani egy ilyen szép történetet.
* * *
"Lord Áfius a dolgozószobájában ült, és a papírmunkában való lemaradását próbálta behozni.
Lord Áfius orgyilkos volt. Vagyis pontosabban Orgyilkos. A nagy kezdőbetű lényeges. Az különbözteti meg a gazfickókat, akik pénzért gyilkolnak, az úriemberektől, hogy utóbbiak időnként tárgyalnak más úriemberekkel, akik némi ellentételezésért cserébe szeretnének eltávolíttatni bizonyos borotvapengéket éltük vattacukrából.
Az Orgyilkosok Céhének tagjai kultúrembernek tartják magukat, akik szeretik a jó zenét, ételeket és irodalmat. És tudják, mennyit ér egy ember élete. Gyakran akár pennyre pontosan.
Lord Áfius dolgozószobáját tölgylambéria és vastag szőnyegek ékesítették. A bútorzat öreg volt, és meglehetősen kopottas, de olyan módon, ahogy a jobbfajta bútorok kopnak el, ha több évszázadig koptatják őket. Érett bútorok voltak.
Fahasábok lobogtak a kandallóban, amely előtt pár kutya aludt összegabalyodva, ahogy a nagy, hosszú szőrű kutyák aludni szoktak mindenhol.
Leszámítva egy-egy kutyahorkolást, vagy egy-egy fahasáb roppanását, nem volt más zaj, lord Áfius tollának sercegésétől, és az ajtó melletti állóóra ketyegésétől eltekintve… a kicsi, személyes zajoktól, amelyek csak kihangsúlyozták a csendet.
Legalábbis ez volt a helyzet, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát.
Ez a hang nagyon tisztán utalt arra, hogy a cselekedet célja nem valamiféle zavaró kenyérmorzsa eltávolítása volt, hanem egyszerűen csak a torok jelenlétének a jelzése a lehető legudvariasabb módon.
Áfius abbahagyta az írást, de nem emelte fel a fejét.
Majd, némi megfontolás jellegű tevékenység után, tárgyilagos hangon megszólalt: – Az ajtók zárva. Az ablakokon rács van. A kutyák nem ébredtek fel. A nyikorgó padlódeszkák nem nyikorogtak. A többi apró elővigyázatossági intézkedés, amelyeket most nem fogok felsorolni, láthatóan nem léptek működésbe. Ez meglehetősen szűkre szabja a lehetőségeket. Abban kételkedem, hogy szellem lenne, az istenek pedig nem ilyen udvariasan szokták jelezni az érkezésüket. Maga persze a Halál is lehetne, de ő szerintem nem vesztegeti az időt előzékenységre, és egyébként is, elég jól érzem magam. Hmm!
Valami a levegőben lebegett az asztala előtt.
– A fogaim jó állapotban vannak, úgyhogy nem hinném, hogy a fogtündér lenne. Az többször bebizonyosodott számomra, hogy elég egy brandy lefekvés előtt, és nincs szükség az álommanóra. És mivel meglehetősen szép hangom van, szerintem a Vén Bajkeverő sem érdeklődik irántam. Hmm.
Az alak valamivel közelebb sodródott.
– Egy manó, gondolom, be tudna jönni egy egérlyukon, de csapdákat helyeztem el – folytatta Áfius. – A mumusok át tudnak kelni ezeken a falakon, de ők nem szeretik megmutatni magukat. Most tényleg megfogott. Hmm?
És ezzel felnézett.
Egy szürke köpeny lógott a levegőben. Használatban lévőnek tűnt, mivel volt alakja, de a viselője nem látszott.
Áfiusnak az a borzongató érzése támadt, hogy a tulajdonosa nem láthatatlan, egyszerűen csak nincs ott bármiféle fizikai értelemben.
– Jó estét! – köszöntötte.
A köpeny azt felelte, Jó estét, lord Áfius.
A férfi elméje felismerte a szavakat, bár a füle esküdözött, hogy nem hallotta őket.
De azok, akik könnyen ijedeznek, nem szoktak az Orgyilkosok Céhének vezetőivé válni. Ez az izé egyébként sem tűnt ijesztőnek. Hanem, gondolta lord Áfius, inkább megdöbbentően unalmasnak. Ha a monoton darabosság alakot tudna ölteni, akkor ezt az alakot választaná.
– Ön szellemnek tűnik – állapította meg.
A mi természetünk nem tartozik a tárgyra, jelent meg a fejében. Előleget ajánlunk.
– Likvidálni szeretnének valakit?
Bevégezni az illetőt.
Áfius ezen elgondolkozott. Ez nem olyan szokatlan, amilyennek tűnik. Volt rá precedens. A Céh szolgáltatásait bárki megvásárolhatja. A múltban több zombi fordult már a Céhhez, hogy egyenlítsenek a gyilkosaikkal. Ami azt illeti, lord Áfius szerette úgy gondolni, hogy a Céh a demokrácia netovábbját gyakorolja. Nem kell intelligencia, rang, szépség vagy bűbáj az igénybevételéhez. Csak pénz, ami az előzőekkel ellentétben mindenkinek a rendelkezésére áll. Kivéve persze a szegényeket, de van, akin egyszerűen nem lehet segíteni.
– Bevégezni… – Ez szokatlan megfogalmazás volt. – Meg tudjuk… – kezdte.
A fizetség tükrözni fogja a feladat nehézségét.
– A tarifáink…
A fizetség hárommillió dollár lesz.
Áfius hátradőlt. Ez négyszer annyi volt, mint a legmagasabb tiszteletdíj, amit valaha céhtag kapott; amely utóbbi pedig egy különleges, családi ajánlat volt, és a vendégeket is tartalmazta.
– Gondolom, csak semmi kérdés? – kérdezte, hogy időt nyerjen.
Semmi válasz.
– De a felajánlott tiszteletdíj a nehézségeket jelképezi? A kliens fegyveres védelem alatt áll?
Semmilyen védelem alatt nem áll. De szinte biztos, hogy hagyományos fegyverekkel nem lehet eltörölni.
Áfius bólintott. Ez nem feltétlenül komoly probléma, mondta magának. A Céh jó pár kevésbé hagyományos fegyvert felhalmozott az évek során. Eltörölni? Ez szokatlan megfogalmazás…
– Mi szeretjük tudni, kinek dolgozunk – jegyezte meg.
Ebben biztosak vagyunk.
– Úgy értem, tudnunk kell a nevét. Vagy a nevüket. Persze szigorúan bizalmasan. Írnunk kell valamit az aktájukba.
Gondoljanak ránk úgy, mint… a revizorokra.
– Tényleg? És mit revizionálnak?
Mindent.
– Szerintem tudnunk kellene pár dolgot önökről.
Mi vagyunk azok, akiknek van hárommillió dollárjuk.
Áfius értette a dolgot, bár tetszeni nem tetszett neki. Hárommillió dollárért rengeteg mindenre nem kell válaszolni.
– Csakugyan? – kérdezte. – Ebben az esetben, mivel önök új kliensek, szeretnénk előre megkapni a tiszteletdíjat.
Ahogy akarja. Az arany már a páncéltermükben van.
– Úgy érti, nemsokára a páncéltermünkben lesz – javította ki Áfius.
Nem. Mindig is ott volt. Onnan tudjuk, hogy most tettük oda.
Az Orgyilkosok céhvezetője egy másodpercig csak nézte az üres csuklyát, majd anélkül, hogy levette volna róla a pillantását, kinyúlt, és felvette a hangcsövet.
– Búnyerő úr? – kérdezte, miután belefütyült. – Ó! Rendben. Elárulná, mennyi van most a páncéltermünkben? Nem, csak megközelítőleg. Mondjuk millióra kerekítve. – Egy pillanatra eltartotta a fülétől a csövet, majd ismét beszélni kezdett bele. – Nos, legyen jó pajtás, és azért nézze meg, rendben?
Letette a csövet, és maga elé rakta a kezét az asztalra.
– Megkínálhatom egy itallal, amíg várakozunk? – kérdezte.
Igen. Úgy gondoljuk.
Áfius némileg megkönnyebbülve felállt, és odasétált a nagy bárszekrényéhez. A keze lebegett egy darabig a Céh tüzes és értékes párlata felett, a Mur, Nig, Iótrop és Yksihw feliratú üvegek mellett.
– És mit szeretne inni? – kérdezte, miközben eltöprengett azon, hol tarthatja a revizor a száját. A keze egy pillanatra megállapodott a legkisebb, Gerém feliratú palack felett.
Mi nem iszunk.
– De nem azt mondta az előbb, hogy megkínálhatom egy itallal…?
De igen. Úgy ítéltük meg, képes erre.
– Ó! – Áfius keze habozott egy pillanatra a whiskynél, majd meggondolta magát. Ekkor füttyentés hangzott fel a hangcsőből. – Igen, Búnyerő úr? Tényleg? Valóban? Én is gyakran találok elszórt aprópénzt a kanapé párnái között, elképesztő, mennyi… Nem, nem akartam… Igen, volt rá okom… Nem, magát semmilyen formában nem teszem fe… Nem, én sem értem hogyan… Igen, pihenjen le, remek ötlet. Köszönöm.
Visszaakasztotta a csövet. A csuklya nem mozdult.
– Tudnunk kell, hol, mikor, és persze, hogy kit – mondta egy másodperccel később Áfius.
A csuklya bólintott. A hely egy térképen sincs rajta. Egy héten belül szeretnénk végrehajtva látni a feladatot. Ez nagyon fontos. Ami a kilétét illeti…
Egy rajz jelent meg Áfius asztalán, majd a fejében a szavak: Nevezzük őt a Kövér Embernek.
– Ez valami tréfa? – kérdezte a céhmester.
Mi nem tréfálunk.
Nem, maguk nem, gondolta Áfius. Dobolni kezdett az ujjaival.
– Sokan vannak, akik azt mondanák, hogy ez a… személy nem létezik – jegyezte meg.
Léteznie kell. Különben hogyan ismerte volna fel ilyen gyorsan? És sokan leveleznek is vele.
– Igen, persze, bizonyos értelemben létezik…
Bizonyos értelemben minden létezik. Minket itt most a létezés megszüntetése érdekelne.
– Kicsit nehéz lehet megtalálni.
Bármelyik utcán találnak olyan személyt, aki nagyjából be tudja tájolni a címét.
– Igen, persze – felelte Áfius, azon töprengve, miért hívná őket bárki »személyeknek«. Furcsa szóhasználat. – De abban kételkedem, hogy – ahogy ön mondja –, helyszínt is meg tudnának határozni. És még akkor is, hogy lehetne a… Kövér Embert likvidálni? Esetleg egy pohár mérgezett sherryvel?
A csuklyának nem volt arca, amin elnyomhatott volna egy vigyort.
Önnek téves fogalmai vannak az alkalmazotti viszonyról, mondta Áfius fejében.
A céhmester ezen felhúzta az orrát. Az orgyilkosok nem alkalmazottak. Őket megbízzák, felfogadják vagy lefizetik, de nem alkalmazzák. Csak a szolgákat szokták alkalmazni.
– Mit nem értek, egészen pontosan? – kérdezte.
Mi adjuk a pénzt. Önök találják ki az eszközt és a módot.
A csuklya halványulni kezdett.
– Hogyan léphetek önnel kapcsolatba? – kérdezte Áfius.
Majd mi jelentkezünk. Tudjuk, hol találjuk. Mi mindenkiről tudjuk, hol van.
Az alak eltűnt. Ugyanebben a pillanatban kitárult az ajtó, és megjelent mögötte Búnyerő úrnak, a Céh kincstárnokának az alakja.
– Bocsásson meg, uram, de muszáj volt feljönnöm! – dobott pár korongot az asztalra. – Ezeket nézze!
Áfius óvatosan megfogott egy aranyérmét. Úgy nézett ki, mint egy kisebb pénzérme, de…
– Nincs rajta névérték! – mondta Búnyerő. – Se fej, se írás, se véset! Csak egy üres korong! Az összes csak üres korong!
Áfius kinyitotta a száját, hogy megkérdezze, értéktelenek-e. Rájött, hogy félig-meddig ebben reménykedik. Ha ők, bárkik is legyenek, értéktelen fémmel fizetnek, akkor szerződésről szó sem lehet. De látta, hogy nem ez a helyzet. Az orgyilkosok elég hamar megtanulják felismerni a pénzeket.
– Véset nélküli korongok – mondta – színtiszta aranyból.
A kincstárnok némán bólintott.
– Ez – mondta Áfius – megteszi nekünk.
– Biztosan mágikus! – jelentette ki Búnyerő. – És mi soha nem fogadunk el mágikus pénzt!
A céhmester párszor megpörgette az érmét az asztalon. Az kielégítően, gazdagon pengett. Nem volt mágikus. A mágikus pénz valódinak néz ki, mert az a célja, hogy megtévessze az embert. De ennek nem volt szüksége arra, hogy leutánozzon valamit, ami emberi és hétköznapi pénznek tűnik. Arany vagyok, mondta az ujjainak. Kellek vagy nem?
Áfius csak ült és gondolkozott, miközben a kincstárnok csak állt és aggódott.
– Elfogadjuk – jelentette ki.
– De…
– Köszönöm, Búnyerő úr! Meghoztam a döntést – jelentette ki a céhmester. Egy darabig a semmibe meredt, majd elmosolyodott. – Ozsonna ifiúr még az épületben tartózkodik?
A kincstárnok hátralépett. – Azt hittem, a tanács egyetértett az elbocsátásában – szólt mereven. – Azután az incidens után a…
– Ozsonna úr nem egészen úgy látja a világot, mint a többi ember – jegyezte meg Áfius, miközben felvette a képet az asztaláról, és elgondolkozva bámulta.
– Nos, valóban, ez minden bizonnyal így van.
– Kérem, küldje fel!
A Céh mindenféle embereket vonz, gondolta Áfius. Azon kapta magát, hogy eltöpreng, hogyan került hozzájuk például Búnyerő. Nehéz volt elképzelni, hogy bárkit is szíven szúrna, mert nem örülne, ha összevérezné az illető tárcáját. Míg ellenben Ozsonna ifiúr…
Az a baj, hogy a Céh fogja a fiatal fiúkat, nagyszerű képzésben részesíti őket, és mindeközben mintegy mellékesen megtanítja őket gyilkolni. Tisztán és szenvedélymentesen, pénzért és a társadalom javáért – legalábbis a pénzzel rendelkező társadalom javáért, és milyen egyéb társadalomról beszélhetünk?
De nagyon ritkán az ember olyasvalakit talál, mint Ozsonna ifiúr, akinek a pénz egyszerűen csak egy zavaró tényező. Neki tényleg zseniálisan vág az agya, de olyképpen, mint egy törött tükör; ami csupa gyönyörű fazetta és szivárvány, ugyanakkor végső soron csupán egy használhatatlan dolog.
Ozsonna ifiúr túlságosan jól érezte magát. És a többi embert is.
Áfius titokban eldöntötte, hogy Ozsonna urat valamikor a közeljövőben baleset fogja érni. Mint sok ember, akinek nincsen egyértelmű erkölcsi érzéke, lord Áfius is szigorú elvek szerint élt, és Ozsonnát visszataszítónak találta. Az orgyilkosság összetett játék, és általában olyan emberek ellen vetik be, akik maguk is ismerik a szabályait, vagy meg tudnak fizetni olyanokat, akik igen. A tiszta gyilkosság jelentős kielégülést nyújt. De nem szabad örömet lelni egy mocskos gyilkosságban. Az szóbeszéd tárgyává válhat.
Másrészt viszont Ozsonna dugóhúzószerűen csavaros agya pontosan a legmegfelelőbb eszköz egy ilyen feladathoz. És ha nem sikerül neki… nos, azért nem lehet őt, a céh vezetőjét hibáztatni, nem igaz?
Lord Áfius egy ideig a papírmunkára összpontosított. Elképesztő, mennyi feladat fel tud halmozódni, milyen rövid idő alatt! De valakinek ezt is el kell intéznie. Elvégre ők azért nem gyilkosok…
Kopogtatás hangzott fel az ajtón. A céhvezető félretolta a papírmunkát, és hátradőlt.
– Jöjjön be, Ozsonna úr! – mondta. Soha nem árt, ha az ember kelt némi csodálatot maga iránt.
Az ajtót viszont a Céh egyik alkalmazottja nyitotta ki, gondosan egyensúlyozva egy teástálcával.
– Ó, Kocsis! – váltott lord Áfius csodálatra méltó lélekjelenléttel. – Csak tegye le arra az asztalra ott, rendben?
– Igen, uram – felelte az alkalmazott. Megfordult, és biccentett. – Elnézést, uram, azonnal megyek és hozok egy másik csészét is!
– Micsoda?
– A látogatójának, uram.
– Milyen látogatómnak? Ó, amikor Ozson…
Elhallgatott. Megfordult.
Egy fiatal férfi ült a kandallószőnyegen, és a kutyákkal játszott.
– Ozsonna úr!
– Oz-son-na a kiejtése, uram – felelte az ifjú, alig egy árnyalatnyi szemrehányással. – Mindenki rosszul ejti.
– Ezt hogyan csinálta?
– Elég jól, uram. Persze az utolsó pár arasz során kicsit megperzselődtem.
Volt némi hamu a kandallószőnyegen. Áfius ráébredt, hogy hallotta, amikor kihullott, de az nem számított különleges eseménynek. Senki nem tud lemászni a kéményen. Egy vastag rácsot erősítettek a kürtő tetejébe.
– De van egy befalazott kandalló a régi könyvtár mögött – jegyezte meg Ozsonna, aki láthatóan olvasott a gondolataiban. – A kürtők összefutnak a rács alatt. Laza kis séta volt, uram.
– Tényleg…
– Ó, igen, uram.
Áfius bólintott. A tényt, hogy a régi épületek többnyire keresztül-kasul vannak lyuggatva lefalazott kéménykürtőkkel, már a karrierje elején megtanulja az ember. Utána pedig, mondta magában, elfelejti. És soha nem árt, ha az ember kelt némi csodálatot maga iránt. Lord Áfius elfelejtette, hogy ezt is tanítják.
– A kutyák láthatóan kedvelik – jegyezte meg.
– Jól kijövök az állatokkal, uram.
Ozsonna arca fiatal volt, nyílt és barátságos. Vagy legalábbis folyamatosan mosolygott. De a hatást a legtöbb ember számára elrontotta, hogy csak egy szemmel bírt. Egy rejtélyes balesetben veszítette el a másikat, és a hiányzó érzékszervet egy üveggömbbel pótolta. Az eredmény zavarba ejtőre sikerült. De lord Áfiust sokkal jobban zavarta a férfi másik szeme, az, amit nagyvonalúan közönségesnek lehetett nevezni. Még soha nem látott ilyen kicsi és éles pupillát. Ozsonna tűhegynyi résen át szemlélte a világot.
A céhmester azon kapta magát, hogy visszavonult az íróasztala mögé. Ozsonna ilyen hatást gyakorolt az emberre.
– Maga szereti az állatokat, igaz? – kérdezte. – Van nálam egy jelentés, mely szerint Györk méltóságos úr kutyáját a plafonhoz szegezte.
– Nem hagyhattam, hogy ugasson, amíg dolgozom, uram.
– Akadnak, akik inkább megmérgezték volna.
– Ó! – Ozsonna egy pillanatra csüggedtnek tűnt, de utána felragyogott az arca. – De határozottan eleget tettem a szerződésnek, uram! Efelől kétség sem lehet. Ellenőriztem a méltóságos úr légzését egy tükörrel. Az is benne van a jelentésemben.
– Igen, valóban. – A férfi feje a jelentés szerint ekkor többölnyire volt a testétől. Rettenetes gondolatnak tűnt, hogy Ozsonna semmi furcsát nem látott ebben.
– És a… szolgák…? – kérdezte.
– Nem hagyhattam, hogy rám törjenek, uram.
Áfius félig hipnotizáltan az üveges tekintettől és a gombostűnyi pupillától, bólintott. Nem, nem hagyhatta, hogy rátörjenek. És egy Orgyilkos komoly, szakértői ellenállásra is számíthat, akár olyan emberek által is, akiket ugyanaz a tanár képzett ki. De egy öregember és egy szobalány, akik szerencsétlenségükre éppen a házban tartózkodtak akkor…
Kimondottan erre nincs szabály, ismerte be lord Áfius kelletlenül. Csak annyi, hogy az évek során a Céh kifejlesztett egy bizonyos erkölcsi világképet, és a tagjai hajlamosak nagyon alapos munkát végezni, egészen odáig elmenve, hogy becsukják maguk mögött az ajtót, és feltakarítsanak távozás előtt. Az ártatlanok bántalmazása nem csak vétek a társadalom morális szövete ellen, de ráadásul még a jómodor elleni támadás is. Sőt, annál is rosszabb. De persze kimondottan nincsen rá szabály…
– Az nem volt baj, igaz, uram? – kérdezte Ozsonna látható aggodalommal.
– Az, ööö… nem volt elegáns – felelte Áfius.
– Ó! Köszönöm, uram! Mindig örülök az építő kritikának. Legközelebb majd emlékezni fogok rá.
A céhmester mély levegőt vett.
– Erről szeretnék beszélni magával – jelentette ki. Feltartotta a képét a… minek is nevezte az az izé? A Kövér Embernek?
– Pusztán érdeklődésből – kérdezte –, hogyan fogna hozzá ennek az… úriembernek a likvidálásához?
Biztos volt benne, hogy bárki más nevetésben tört volna ki. Olyan dolgokat mondtak volna, hogy »most tréfál, uram?«. Ozsonna egyszerűen kíváncsi, elszánt tekintettel előrehajolt.
– Nehéz ügy, uram.
– Az biztos – helyeselt Áfius.
– Kellene egy kis idő a terv összeállításához, uram – folytatta Ozsonna.
– Természetesen, és…
Kopogtak az ajtón, és Kocsis jött be rajta egy másik csészével és csészealjjal. Tiszteletteljesen biccentett lord Áfius felé, majd ismét kiosont.
– Rendben, uram – szólalt meg Ozsonna.
– Elnézést, hogy mondta? – kérdezte a céhvezető, aki elveszítette a fonalat.
– Kigondoltam egy tervet, uram – felelte Ozsonna türelmesen.
– Igen?
– Igen, uram.
– Ilyen gyorsan?
– Igen, uram.
– Te jó ég!
– Nos, uram, minden bizonnyal tudja, hogy a Céhben bátorítják a hipotetikus problémák fontolgatását.
– Ó, igen. Ez nagyon hasznos gyakorlat… – Áfius elhallgatott, majd döbbentnek tűnt. – Úgy érti, kimondottan arra vesztegette az idejét, hogy a Vadkanapó likvidálásán töprengjen? – kérdezte erőtlenül. – Szó szerint leült, és elgondolkozott azon, hogyan csinálná? A szabadidejét áldozta a problémára?
– Ó, igen, uram. És a sütivétkeddi kacsára. És az álommanóra. És a Halálra.
Áfius ismét pislogott. – Maga leült, és végiggondolta…
– Igen, uram. Elég érdekes aktát sikerült összeállítanom. Természetesen a szabadidőmben.
– Ezt szeretném egyértelműen tisztázni, Ozsonna úr. Ön… tanulmányozta… annak… a módszereit, hogyan végezhetne a Halállal?
– Csak hobbiból, uram.
– Nos, igen, hobbiból, igen, úgy értem, én is gyűjtöttem pillangókat – felelte Áfius visszagondolva az ébredő gyönyörnek azokra az első pillanataira a méreg és a tű használatakor –, de…
– Igazából, uram, az alapvető metodológia éppen olyan lenne, mint egy ember esetében. Lehetőség, helyszín, technika… Csak az adott személlyel kapcsolatos információkból kell kiindulni. Persze ezzel kapcsolatban rengeteget lehet tudni.
– És maga az egészet kitalálta, igaz? – kérdezte Áfius szinte elbűvölten.
– Ó, már nagyon régen, uram.
– Mikor, ha szabad kérdeznem?
– Szerintem az egyik Disznólesés éjjelén, amikor az ágyamban feküdtem.
Isteneim, gondolta Áfius, én meg csak a száncsengők után szoktam fülelni.
– Szavamra – mondta hangosan."
Részlet Sir Terry Pratchett: Vadkanapó című könyvéből. (Köszi Ekultura.hu!)
És még néhány kiegészítés A mágia színe és a Gördülő kövek regényeiből.
Mindenki tudja, hogy van egy szakállas öregember, aki mindenkinek kolbászt és belsőségeket ad Disznólesés Éjjelén.
Vadkanapó a mondák szerint valamiféle rettenetes mészárszékben él a hegyekben, amit kolbászok és véres hurkák díszítenek, és szörnyű vörösre van festve.
A falusi legendák – vagy legalábbis azon környékek legendái, ahol a sertés a családi gazdaság szerves részét képezi – úgy tartják, Vadkanapó egy mitikus téli alak, aki Disznólesés éjjelén háztól házig galoppozik egy rögtönzött szánon, amelyet négy agyaras vadkan húz, és kolbászt, vagdalthúst, disznósajtot meg sonkát ajándékoz a jó gyerekeknek. Továbbá igen sokszor megmondja, hogy: »Ho-ho-hó!« A rossz gyerekek egy zsák véres csontot kapnak (az ilyen apró részletekből derül ki, hogy ez egy gyermekeknek szánt történet). Szólnak róla dalok is, melyekből kiderül, hogy szőr a subája, illetve zsír a szakálla.
Vadkanapó meséje állítólag egy helyi király történetéből ered, aki véletlenül – legalábbis állítása szerint – ellovagolt három nő háza előtt, és meghallotta, hogy sírnak, mert nincs mit az asztalra tenniük Télközép ünnepén. A király megsajnálta őket, és bedobott egy pár kolbászt az ablakon.*
* Amitől az egyik nő csúnya agyrázkódást szenvedett, de ezt nem szokták emlegetni. Kár lenne elrontani egy ilyen szép történetet.
* * *
"Lord Áfius a dolgozószobájában ült, és a papírmunkában való lemaradását próbálta behozni.
Lord Áfius orgyilkos volt. Vagyis pontosabban Orgyilkos. A nagy kezdőbetű lényeges. Az különbözteti meg a gazfickókat, akik pénzért gyilkolnak, az úriemberektől, hogy utóbbiak időnként tárgyalnak más úriemberekkel, akik némi ellentételezésért cserébe szeretnének eltávolíttatni bizonyos borotvapengéket éltük vattacukrából.
Az Orgyilkosok Céhének tagjai kultúrembernek tartják magukat, akik szeretik a jó zenét, ételeket és irodalmat. És tudják, mennyit ér egy ember élete. Gyakran akár pennyre pontosan.
Lord Áfius dolgozószobáját tölgylambéria és vastag szőnyegek ékesítették. A bútorzat öreg volt, és meglehetősen kopottas, de olyan módon, ahogy a jobbfajta bútorok kopnak el, ha több évszázadig koptatják őket. Érett bútorok voltak.
Fahasábok lobogtak a kandallóban, amely előtt pár kutya aludt összegabalyodva, ahogy a nagy, hosszú szőrű kutyák aludni szoktak mindenhol.
Leszámítva egy-egy kutyahorkolást, vagy egy-egy fahasáb roppanását, nem volt más zaj, lord Áfius tollának sercegésétől, és az ajtó melletti állóóra ketyegésétől eltekintve… a kicsi, személyes zajoktól, amelyek csak kihangsúlyozták a csendet.
Legalábbis ez volt a helyzet, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát.
Ez a hang nagyon tisztán utalt arra, hogy a cselekedet célja nem valamiféle zavaró kenyérmorzsa eltávolítása volt, hanem egyszerűen csak a torok jelenlétének a jelzése a lehető legudvariasabb módon.
Áfius abbahagyta az írást, de nem emelte fel a fejét.
Majd, némi megfontolás jellegű tevékenység után, tárgyilagos hangon megszólalt: – Az ajtók zárva. Az ablakokon rács van. A kutyák nem ébredtek fel. A nyikorgó padlódeszkák nem nyikorogtak. A többi apró elővigyázatossági intézkedés, amelyeket most nem fogok felsorolni, láthatóan nem léptek működésbe. Ez meglehetősen szűkre szabja a lehetőségeket. Abban kételkedem, hogy szellem lenne, az istenek pedig nem ilyen udvariasan szokták jelezni az érkezésüket. Maga persze a Halál is lehetne, de ő szerintem nem vesztegeti az időt előzékenységre, és egyébként is, elég jól érzem magam. Hmm!
Valami a levegőben lebegett az asztala előtt.
– A fogaim jó állapotban vannak, úgyhogy nem hinném, hogy a fogtündér lenne. Az többször bebizonyosodott számomra, hogy elég egy brandy lefekvés előtt, és nincs szükség az álommanóra. És mivel meglehetősen szép hangom van, szerintem a Vén Bajkeverő sem érdeklődik irántam. Hmm.
Az alak valamivel közelebb sodródott.
– Egy manó, gondolom, be tudna jönni egy egérlyukon, de csapdákat helyeztem el – folytatta Áfius. – A mumusok át tudnak kelni ezeken a falakon, de ők nem szeretik megmutatni magukat. Most tényleg megfogott. Hmm?
És ezzel felnézett.
Egy szürke köpeny lógott a levegőben. Használatban lévőnek tűnt, mivel volt alakja, de a viselője nem látszott.
Áfiusnak az a borzongató érzése támadt, hogy a tulajdonosa nem láthatatlan, egyszerűen csak nincs ott bármiféle fizikai értelemben.
– Jó estét! – köszöntötte.
A köpeny azt felelte, Jó estét, lord Áfius.
A férfi elméje felismerte a szavakat, bár a füle esküdözött, hogy nem hallotta őket.
De azok, akik könnyen ijedeznek, nem szoktak az Orgyilkosok Céhének vezetőivé válni. Ez az izé egyébként sem tűnt ijesztőnek. Hanem, gondolta lord Áfius, inkább megdöbbentően unalmasnak. Ha a monoton darabosság alakot tudna ölteni, akkor ezt az alakot választaná.
– Ön szellemnek tűnik – állapította meg.
A mi természetünk nem tartozik a tárgyra, jelent meg a fejében. Előleget ajánlunk.
– Likvidálni szeretnének valakit?
Bevégezni az illetőt.
Áfius ezen elgondolkozott. Ez nem olyan szokatlan, amilyennek tűnik. Volt rá precedens. A Céh szolgáltatásait bárki megvásárolhatja. A múltban több zombi fordult már a Céhhez, hogy egyenlítsenek a gyilkosaikkal. Ami azt illeti, lord Áfius szerette úgy gondolni, hogy a Céh a demokrácia netovábbját gyakorolja. Nem kell intelligencia, rang, szépség vagy bűbáj az igénybevételéhez. Csak pénz, ami az előzőekkel ellentétben mindenkinek a rendelkezésére áll. Kivéve persze a szegényeket, de van, akin egyszerűen nem lehet segíteni.
– Bevégezni… – Ez szokatlan megfogalmazás volt. – Meg tudjuk… – kezdte.
A fizetség tükrözni fogja a feladat nehézségét.
– A tarifáink…
A fizetség hárommillió dollár lesz.
Áfius hátradőlt. Ez négyszer annyi volt, mint a legmagasabb tiszteletdíj, amit valaha céhtag kapott; amely utóbbi pedig egy különleges, családi ajánlat volt, és a vendégeket is tartalmazta.
– Gondolom, csak semmi kérdés? – kérdezte, hogy időt nyerjen.
Semmi válasz.
– De a felajánlott tiszteletdíj a nehézségeket jelképezi? A kliens fegyveres védelem alatt áll?
Semmilyen védelem alatt nem áll. De szinte biztos, hogy hagyományos fegyverekkel nem lehet eltörölni.
Áfius bólintott. Ez nem feltétlenül komoly probléma, mondta magának. A Céh jó pár kevésbé hagyományos fegyvert felhalmozott az évek során. Eltörölni? Ez szokatlan megfogalmazás…
– Mi szeretjük tudni, kinek dolgozunk – jegyezte meg.
Ebben biztosak vagyunk.
– Úgy értem, tudnunk kell a nevét. Vagy a nevüket. Persze szigorúan bizalmasan. Írnunk kell valamit az aktájukba.
Gondoljanak ránk úgy, mint… a revizorokra.
– Tényleg? És mit revizionálnak?
Mindent.
– Szerintem tudnunk kellene pár dolgot önökről.
Mi vagyunk azok, akiknek van hárommillió dollárjuk.
Áfius értette a dolgot, bár tetszeni nem tetszett neki. Hárommillió dollárért rengeteg mindenre nem kell válaszolni.
– Csakugyan? – kérdezte. – Ebben az esetben, mivel önök új kliensek, szeretnénk előre megkapni a tiszteletdíjat.
Ahogy akarja. Az arany már a páncéltermükben van.
– Úgy érti, nemsokára a páncéltermünkben lesz – javította ki Áfius.
Nem. Mindig is ott volt. Onnan tudjuk, hogy most tettük oda.
Az Orgyilkosok céhvezetője egy másodpercig csak nézte az üres csuklyát, majd anélkül, hogy levette volna róla a pillantását, kinyúlt, és felvette a hangcsövet.
– Búnyerő úr? – kérdezte, miután belefütyült. – Ó! Rendben. Elárulná, mennyi van most a páncéltermünkben? Nem, csak megközelítőleg. Mondjuk millióra kerekítve. – Egy pillanatra eltartotta a fülétől a csövet, majd ismét beszélni kezdett bele. – Nos, legyen jó pajtás, és azért nézze meg, rendben?
Letette a csövet, és maga elé rakta a kezét az asztalra.
– Megkínálhatom egy itallal, amíg várakozunk? – kérdezte.
Igen. Úgy gondoljuk.
Áfius némileg megkönnyebbülve felállt, és odasétált a nagy bárszekrényéhez. A keze lebegett egy darabig a Céh tüzes és értékes párlata felett, a Mur, Nig, Iótrop és Yksihw feliratú üvegek mellett.
– És mit szeretne inni? – kérdezte, miközben eltöprengett azon, hol tarthatja a revizor a száját. A keze egy pillanatra megállapodott a legkisebb, Gerém feliratú palack felett.
Mi nem iszunk.
– De nem azt mondta az előbb, hogy megkínálhatom egy itallal…?
De igen. Úgy ítéltük meg, képes erre.
– Ó! – Áfius keze habozott egy pillanatra a whiskynél, majd meggondolta magát. Ekkor füttyentés hangzott fel a hangcsőből. – Igen, Búnyerő úr? Tényleg? Valóban? Én is gyakran találok elszórt aprópénzt a kanapé párnái között, elképesztő, mennyi… Nem, nem akartam… Igen, volt rá okom… Nem, magát semmilyen formában nem teszem fe… Nem, én sem értem hogyan… Igen, pihenjen le, remek ötlet. Köszönöm.
Visszaakasztotta a csövet. A csuklya nem mozdult.
– Tudnunk kell, hol, mikor, és persze, hogy kit – mondta egy másodperccel később Áfius.
A csuklya bólintott. A hely egy térképen sincs rajta. Egy héten belül szeretnénk végrehajtva látni a feladatot. Ez nagyon fontos. Ami a kilétét illeti…
Egy rajz jelent meg Áfius asztalán, majd a fejében a szavak: Nevezzük őt a Kövér Embernek.
– Ez valami tréfa? – kérdezte a céhmester.
Mi nem tréfálunk.
Nem, maguk nem, gondolta Áfius. Dobolni kezdett az ujjaival.
– Sokan vannak, akik azt mondanák, hogy ez a… személy nem létezik – jegyezte meg.
Léteznie kell. Különben hogyan ismerte volna fel ilyen gyorsan? És sokan leveleznek is vele.
– Igen, persze, bizonyos értelemben létezik…
Bizonyos értelemben minden létezik. Minket itt most a létezés megszüntetése érdekelne.
– Kicsit nehéz lehet megtalálni.
Bármelyik utcán találnak olyan személyt, aki nagyjából be tudja tájolni a címét.
– Igen, persze – felelte Áfius, azon töprengve, miért hívná őket bárki »személyeknek«. Furcsa szóhasználat. – De abban kételkedem, hogy – ahogy ön mondja –, helyszínt is meg tudnának határozni. És még akkor is, hogy lehetne a… Kövér Embert likvidálni? Esetleg egy pohár mérgezett sherryvel?
A csuklyának nem volt arca, amin elnyomhatott volna egy vigyort.
Önnek téves fogalmai vannak az alkalmazotti viszonyról, mondta Áfius fejében.
A céhmester ezen felhúzta az orrát. Az orgyilkosok nem alkalmazottak. Őket megbízzák, felfogadják vagy lefizetik, de nem alkalmazzák. Csak a szolgákat szokták alkalmazni.
– Mit nem értek, egészen pontosan? – kérdezte.
Mi adjuk a pénzt. Önök találják ki az eszközt és a módot.
A csuklya halványulni kezdett.
– Hogyan léphetek önnel kapcsolatba? – kérdezte Áfius.
Majd mi jelentkezünk. Tudjuk, hol találjuk. Mi mindenkiről tudjuk, hol van.
Az alak eltűnt. Ugyanebben a pillanatban kitárult az ajtó, és megjelent mögötte Búnyerő úrnak, a Céh kincstárnokának az alakja.
– Bocsásson meg, uram, de muszáj volt feljönnöm! – dobott pár korongot az asztalra. – Ezeket nézze!
Áfius óvatosan megfogott egy aranyérmét. Úgy nézett ki, mint egy kisebb pénzérme, de…
– Nincs rajta névérték! – mondta Búnyerő. – Se fej, se írás, se véset! Csak egy üres korong! Az összes csak üres korong!
Áfius kinyitotta a száját, hogy megkérdezze, értéktelenek-e. Rájött, hogy félig-meddig ebben reménykedik. Ha ők, bárkik is legyenek, értéktelen fémmel fizetnek, akkor szerződésről szó sem lehet. De látta, hogy nem ez a helyzet. Az orgyilkosok elég hamar megtanulják felismerni a pénzeket.
– Véset nélküli korongok – mondta – színtiszta aranyból.
A kincstárnok némán bólintott.
– Ez – mondta Áfius – megteszi nekünk.
– Biztosan mágikus! – jelentette ki Búnyerő. – És mi soha nem fogadunk el mágikus pénzt!
A céhmester párszor megpörgette az érmét az asztalon. Az kielégítően, gazdagon pengett. Nem volt mágikus. A mágikus pénz valódinak néz ki, mert az a célja, hogy megtévessze az embert. De ennek nem volt szüksége arra, hogy leutánozzon valamit, ami emberi és hétköznapi pénznek tűnik. Arany vagyok, mondta az ujjainak. Kellek vagy nem?
Áfius csak ült és gondolkozott, miközben a kincstárnok csak állt és aggódott.
– Elfogadjuk – jelentette ki.
– De…
– Köszönöm, Búnyerő úr! Meghoztam a döntést – jelentette ki a céhmester. Egy darabig a semmibe meredt, majd elmosolyodott. – Ozsonna ifiúr még az épületben tartózkodik?
A kincstárnok hátralépett. – Azt hittem, a tanács egyetértett az elbocsátásában – szólt mereven. – Azután az incidens után a…
– Ozsonna úr nem egészen úgy látja a világot, mint a többi ember – jegyezte meg Áfius, miközben felvette a képet az asztaláról, és elgondolkozva bámulta.
– Nos, valóban, ez minden bizonnyal így van.
– Kérem, küldje fel!
A Céh mindenféle embereket vonz, gondolta Áfius. Azon kapta magát, hogy eltöpreng, hogyan került hozzájuk például Búnyerő. Nehéz volt elképzelni, hogy bárkit is szíven szúrna, mert nem örülne, ha összevérezné az illető tárcáját. Míg ellenben Ozsonna ifiúr…
Az a baj, hogy a Céh fogja a fiatal fiúkat, nagyszerű képzésben részesíti őket, és mindeközben mintegy mellékesen megtanítja őket gyilkolni. Tisztán és szenvedélymentesen, pénzért és a társadalom javáért – legalábbis a pénzzel rendelkező társadalom javáért, és milyen egyéb társadalomról beszélhetünk?
De nagyon ritkán az ember olyasvalakit talál, mint Ozsonna ifiúr, akinek a pénz egyszerűen csak egy zavaró tényező. Neki tényleg zseniálisan vág az agya, de olyképpen, mint egy törött tükör; ami csupa gyönyörű fazetta és szivárvány, ugyanakkor végső soron csupán egy használhatatlan dolog.
Ozsonna ifiúr túlságosan jól érezte magát. És a többi embert is.
Áfius titokban eldöntötte, hogy Ozsonna urat valamikor a közeljövőben baleset fogja érni. Mint sok ember, akinek nincsen egyértelmű erkölcsi érzéke, lord Áfius is szigorú elvek szerint élt, és Ozsonnát visszataszítónak találta. Az orgyilkosság összetett játék, és általában olyan emberek ellen vetik be, akik maguk is ismerik a szabályait, vagy meg tudnak fizetni olyanokat, akik igen. A tiszta gyilkosság jelentős kielégülést nyújt. De nem szabad örömet lelni egy mocskos gyilkosságban. Az szóbeszéd tárgyává válhat.
Másrészt viszont Ozsonna dugóhúzószerűen csavaros agya pontosan a legmegfelelőbb eszköz egy ilyen feladathoz. És ha nem sikerül neki… nos, azért nem lehet őt, a céh vezetőjét hibáztatni, nem igaz?
Lord Áfius egy ideig a papírmunkára összpontosított. Elképesztő, mennyi feladat fel tud halmozódni, milyen rövid idő alatt! De valakinek ezt is el kell intéznie. Elvégre ők azért nem gyilkosok…
Kopogtatás hangzott fel az ajtón. A céhvezető félretolta a papírmunkát, és hátradőlt.
– Jöjjön be, Ozsonna úr! – mondta. Soha nem árt, ha az ember kelt némi csodálatot maga iránt.
Az ajtót viszont a Céh egyik alkalmazottja nyitotta ki, gondosan egyensúlyozva egy teástálcával.
– Ó, Kocsis! – váltott lord Áfius csodálatra méltó lélekjelenléttel. – Csak tegye le arra az asztalra ott, rendben?
– Igen, uram – felelte az alkalmazott. Megfordult, és biccentett. – Elnézést, uram, azonnal megyek és hozok egy másik csészét is!
– Micsoda?
– A látogatójának, uram.
– Milyen látogatómnak? Ó, amikor Ozson…
Elhallgatott. Megfordult.
Egy fiatal férfi ült a kandallószőnyegen, és a kutyákkal játszott.
– Ozsonna úr!
– Oz-son-na a kiejtése, uram – felelte az ifjú, alig egy árnyalatnyi szemrehányással. – Mindenki rosszul ejti.
– Ezt hogyan csinálta?
– Elég jól, uram. Persze az utolsó pár arasz során kicsit megperzselődtem.
Volt némi hamu a kandallószőnyegen. Áfius ráébredt, hogy hallotta, amikor kihullott, de az nem számított különleges eseménynek. Senki nem tud lemászni a kéményen. Egy vastag rácsot erősítettek a kürtő tetejébe.
– De van egy befalazott kandalló a régi könyvtár mögött – jegyezte meg Ozsonna, aki láthatóan olvasott a gondolataiban. – A kürtők összefutnak a rács alatt. Laza kis séta volt, uram.
– Tényleg…
– Ó, igen, uram.
Áfius bólintott. A tényt, hogy a régi épületek többnyire keresztül-kasul vannak lyuggatva lefalazott kéménykürtőkkel, már a karrierje elején megtanulja az ember. Utána pedig, mondta magában, elfelejti. És soha nem árt, ha az ember kelt némi csodálatot maga iránt. Lord Áfius elfelejtette, hogy ezt is tanítják.
– A kutyák láthatóan kedvelik – jegyezte meg.
– Jól kijövök az állatokkal, uram.
Ozsonna arca fiatal volt, nyílt és barátságos. Vagy legalábbis folyamatosan mosolygott. De a hatást a legtöbb ember számára elrontotta, hogy csak egy szemmel bírt. Egy rejtélyes balesetben veszítette el a másikat, és a hiányzó érzékszervet egy üveggömbbel pótolta. Az eredmény zavarba ejtőre sikerült. De lord Áfiust sokkal jobban zavarta a férfi másik szeme, az, amit nagyvonalúan közönségesnek lehetett nevezni. Még soha nem látott ilyen kicsi és éles pupillát. Ozsonna tűhegynyi résen át szemlélte a világot.
A céhmester azon kapta magát, hogy visszavonult az íróasztala mögé. Ozsonna ilyen hatást gyakorolt az emberre.
– Maga szereti az állatokat, igaz? – kérdezte. – Van nálam egy jelentés, mely szerint Györk méltóságos úr kutyáját a plafonhoz szegezte.
– Nem hagyhattam, hogy ugasson, amíg dolgozom, uram.
– Akadnak, akik inkább megmérgezték volna.
– Ó! – Ozsonna egy pillanatra csüggedtnek tűnt, de utána felragyogott az arca. – De határozottan eleget tettem a szerződésnek, uram! Efelől kétség sem lehet. Ellenőriztem a méltóságos úr légzését egy tükörrel. Az is benne van a jelentésemben.
– Igen, valóban. – A férfi feje a jelentés szerint ekkor többölnyire volt a testétől. Rettenetes gondolatnak tűnt, hogy Ozsonna semmi furcsát nem látott ebben.
– És a… szolgák…? – kérdezte.
– Nem hagyhattam, hogy rám törjenek, uram.
Áfius félig hipnotizáltan az üveges tekintettől és a gombostűnyi pupillától, bólintott. Nem, nem hagyhatta, hogy rátörjenek. És egy Orgyilkos komoly, szakértői ellenállásra is számíthat, akár olyan emberek által is, akiket ugyanaz a tanár képzett ki. De egy öregember és egy szobalány, akik szerencsétlenségükre éppen a házban tartózkodtak akkor…
Kimondottan erre nincs szabály, ismerte be lord Áfius kelletlenül. Csak annyi, hogy az évek során a Céh kifejlesztett egy bizonyos erkölcsi világképet, és a tagjai hajlamosak nagyon alapos munkát végezni, egészen odáig elmenve, hogy becsukják maguk mögött az ajtót, és feltakarítsanak távozás előtt. Az ártatlanok bántalmazása nem csak vétek a társadalom morális szövete ellen, de ráadásul még a jómodor elleni támadás is. Sőt, annál is rosszabb. De persze kimondottan nincsen rá szabály…
– Az nem volt baj, igaz, uram? – kérdezte Ozsonna látható aggodalommal.
– Az, ööö… nem volt elegáns – felelte Áfius.
– Ó! Köszönöm, uram! Mindig örülök az építő kritikának. Legközelebb majd emlékezni fogok rá.
A céhmester mély levegőt vett.
– Erről szeretnék beszélni magával – jelentette ki. Feltartotta a képét a… minek is nevezte az az izé? A Kövér Embernek?
– Pusztán érdeklődésből – kérdezte –, hogyan fogna hozzá ennek az… úriembernek a likvidálásához?
Biztos volt benne, hogy bárki más nevetésben tört volna ki. Olyan dolgokat mondtak volna, hogy »most tréfál, uram?«. Ozsonna egyszerűen kíváncsi, elszánt tekintettel előrehajolt.
– Nehéz ügy, uram.
– Az biztos – helyeselt Áfius.
– Kellene egy kis idő a terv összeállításához, uram – folytatta Ozsonna.
– Természetesen, és…
Kopogtak az ajtón, és Kocsis jött be rajta egy másik csészével és csészealjjal. Tiszteletteljesen biccentett lord Áfius felé, majd ismét kiosont.
– Rendben, uram – szólalt meg Ozsonna.
– Elnézést, hogy mondta? – kérdezte a céhvezető, aki elveszítette a fonalat.
– Kigondoltam egy tervet, uram – felelte Ozsonna türelmesen.
– Igen?
– Igen, uram.
– Ilyen gyorsan?
– Igen, uram.
– Te jó ég!
– Nos, uram, minden bizonnyal tudja, hogy a Céhben bátorítják a hipotetikus problémák fontolgatását.
– Ó, igen. Ez nagyon hasznos gyakorlat… – Áfius elhallgatott, majd döbbentnek tűnt. – Úgy érti, kimondottan arra vesztegette az idejét, hogy a Vadkanapó likvidálásán töprengjen? – kérdezte erőtlenül. – Szó szerint leült, és elgondolkozott azon, hogyan csinálná? A szabadidejét áldozta a problémára?
– Ó, igen, uram. És a sütivétkeddi kacsára. És az álommanóra. És a Halálra.
Áfius ismét pislogott. – Maga leült, és végiggondolta…
– Igen, uram. Elég érdekes aktát sikerült összeállítanom. Természetesen a szabadidőmben.
– Ezt szeretném egyértelműen tisztázni, Ozsonna úr. Ön… tanulmányozta… annak… a módszereit, hogyan végezhetne a Halállal?
– Csak hobbiból, uram.
– Nos, igen, hobbiból, igen, úgy értem, én is gyűjtöttem pillangókat – felelte Áfius visszagondolva az ébredő gyönyörnek azokra az első pillanataira a méreg és a tű használatakor –, de…
– Igazából, uram, az alapvető metodológia éppen olyan lenne, mint egy ember esetében. Lehetőség, helyszín, technika… Csak az adott személlyel kapcsolatos információkból kell kiindulni. Persze ezzel kapcsolatban rengeteget lehet tudni.
– És maga az egészet kitalálta, igaz? – kérdezte Áfius szinte elbűvölten.
– Ó, már nagyon régen, uram.
– Mikor, ha szabad kérdeznem?
– Szerintem az egyik Disznólesés éjjelén, amikor az ágyamban feküdtem.
Isteneim, gondolta Áfius, én meg csak a száncsengők után szoktam fülelni.
– Szavamra – mondta hangosan."
Részlet Sir Terry Pratchett: Vadkanapó című könyvéből. (Köszi Ekultura.hu!)
És még néhány kiegészítés A mágia színe és a Gördülő kövek regényeiből.
- TotoHU
- Veterán
- Hozzászólások: 5994
- Csatlakozott: 2018.06.01. 17:37
- Tartózkodási hely: Kolumbia
- Kapcsolat:
Re: Humor - szánkó csattogástól a pergőtárcsáig
Majd ha jön a kölök... Na akkor az egész lakást leszőnyegezed hogy minél puhábbra essen amikor járni tanul, és ne fázzon meg az egész nap zokniban rohangáláskor!Fortitu írta: ↑2024.12.17. 16:23 Nem kell függöny, meg meztelenül kell járkálni a lakásban. Második nap már senki az ablak felé se fog nézni.
Én a szőnyegeket nem szeretem, a porfogáson és atkatenyesztésen kívül nem látom értelmét. Szerencsére ebben eddig az én szavam az erősebb, és eddig túléltük. Jó, a fürdőben van egy kicsi, de annyi.