Sparrow írta: ↑2024.04.16. 18:49
Rég tanultam már, majd gyakorló kollégák kijavítanak, de az elzárás, bekerítés egy vadgazdálkodási eszköz. Elsődleges célja a vad elszeparálása (genetikai, állománymegőrzési, stb célokból). Meg van határozva mennyi minimális terület kell. Az állomány egészséges megtartása érdekében természetesen a gyérítés itt is szükséges (azaz ha a bekerített terület nem vadaspark, hanem vadaskert, akkor ott lehet, és kell is vadászni). A terület nem tud eltartani végtelen számú vadat. Szóval eddig ez ok, ha az említett személy vadgazdálkodási okokból tart fent kertet, akkor ott természetesen a vadásztathat is (innentől meg gazdasági kérdés, hogy mit és mennyiért).
Viszont, ma Magyarországon nincs olyan hogy nagyvad-tenyésztés (mint a sertés meg a szarvasmarha esetében), azaz elsődlegesen húsukért ezek az állatok nem tenyészthetők, illetve ha ezt megkerülendő, a vadaskert csak “élelmezési” célra van fenntartva, ott sincs más eszköz mint a vadásztatás (nem hajthatsz vágóhídra trófeás vadat), ellenben ott már etikai kérdések fel tudnak merülni. Ha meg direkt túl vannak szaporítva, hogy legyen mit kilőni, akkor az meg már bőven túlmutat az erkölcsi és etikai határokon (még ha jogszerű, akkor is). De ez már magánvéleményem.
Ellenben: pusztán a vadásztatás fenntartása érdekében (igazából főként apróvad esetében) viszont létezik a kibocsátás (pl tipikusan fogságban nevelt fácánokat kiengednek, hogy másnap a fizető vendék le tudja őket vadászni). Az így bekaszírozott bevételből, meg mondjuk az őz állomány takarmányozható, stb, Ez is egy gazdálkodási eszköz, de nagyvad esetében az ilyen azért egy kicsit visszás (hogy mondjuk vadaskertben szervezzünk vaddisznóhajtást… na azért mindennek van határa). De ez is már csak magánvéleményem szerintem.
régen meg volt 6ározva, hogy a vadaskert minimum Xszáz hektár
elkísértem egy cimborámat egy vadaskerti disznóvadászatra, de aznap nem jöttek ki a szóróra (egyébként kizárólag arra az egy helyre kaptak extra kaját, de aznap nem voltak éhesek)
láttunk egy rókát, de azt mondta a helyi hivatásos, hogy ne durrantsunk, hogy ne ijesszük el őket
a srácnak harmadik kiülésre lett meg a sertés
pedig körbe voltak zárva (ha jól emléxem kb 500 hektár, kb 50 disznó)
az amiről ez a cikk szól, az már nem ez a ketagória
elment ez a történet abba az irányba, mint a dél-afrikai oroszlánvadászat, hogy fizet a gazdag nyugati vendég, hogy lőhessen oroszlánt
megkocsikáztatják, megsétáltatják, hogy érezze, hogy meg kellett dolgoznia a sikerért, aztán odaviszik ahhoz a bokorcsoporthoz, ahova fél órával korábban a segédek kirakták a ketrecből az oroszlánt valami zebracomb mellé
szerencsétlen oroszlán nyilván ottmarad az árnyékban, ha kaja is van (miért is menne ki a tűző afrikai hőségbe úgy, hogy azt sem tudja merre van orral előre, mert a ketrecben volt ivóvize, de itt nincs)
megérkezik a fizető vendéggel a kocsi
kicsit várnak, hogy a pénzeszsák észrevegye a neki kirakott oroszlánt, de ha nem veszi észre, akkor szólnak neki
gazdag vadász 150 m-ről lő
örömésboldogság
a nagyhalakkal teletelepített horgásztó kiváló hasonlat
többször eljátszottam már a gondolattal, hogy én is befizetek egyre, de eddig még nem sikerült rávennem magam
szeretem elhitetni magammal, hogy a természetben zsákmányoltam természetes körülmének között azt, amit fogtam/lőttem
persze tudom, hogy a folyóvizeinkbe is telepítenek halakat, szóval az sem feltétlenül az, mint aminek tűnik
volieres fácánokra én is elég soxor vadásztam már
fene se tudja
ha nem tudnám, hogy 8 hektár, csak meghívnának, kiültetnének egy lesre, és nem látnám a sűrű bozóttól, hogy körben kerítés van, akkor meg lenne a természet-illúzió, és lehet, hogy egy jó élménnyel térnék haza
ha viszont tudom, hogy mi a helyzet, az elveszi az élményt, akkor meg minek
...
bár egy viziőzre befizetnék még akkor is